Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 5. szám - Nagy Gáspár: A történet vége (vers)
NAGY GÁSPÁR A történet vége A nyolcvanas évek elején például még 17 forint volt egy szép kiállítású verseskötet a dedikációk pedig barátiak sugallatosak... hogy majd mi leszünk a történet folytatói és jut hely az asztalnál a szent tülekedés előtt még mindent átbeszélünk a köz- és magánélet kudarcait - de aztán semmire sem maradt idő! Csak a gyűlölet és a sértettség mocsaraiban gázló férfiakat láttuk akik már kora délutánra eltűntek a bugyborékoló mélyben - aki nem halt meg időnap előtt az is hulla lett midőn panaszos áriák és a kicsinyesség világbajnokaként vonulgat fogadásról fogadásra mintha megátkozott királyfiak járnák ezt az országot s csalódásaik hatalmas gallérja már-már az eget böködi. Csakhát a fej- nem az égből hanem nagyon alacsonyról! S ugyanazon fényesre koptatott gondolatokat ismételgeti napestig melyekre persze még összeverődik néhány tenyér bár a tántoríthatatlan szurkolók stopperrel mérik a tapsok hosszát száll a por s dobognak a lábak de a kivérzett koreográfiában már a ruhatári anyókák sem hisznek.
