Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 4. szám - Voigt Vilmos: A szótárláda rejtélye
eredmény nélkül. A budapesti Akadémiai Kiadónál kalandos vándordíja volt a szócikkeket tartalmazó iratoknak, dossziéknak és sokezer szótári fejlegyzést tartalmazó dobozoknak. Végül is Pusztay János agilitása következtében ez a kézirattömeg Szombathelyre került, ahol megkezdték sajtó alá rendezését. És itt, az egyik dobozban volt 41 prózaszöveg. Ezt adták ki most, az elveszett II. kötet helyére. Kétségtelenül urzsumi szövegek ezek, mind a három nyelven (némi kiegészítéssel). Szinte ujjonghat a cseremisz/mari szakértő'. Ám a szótárláda rejtélye ezzel még nem oldódott meg. A most közölt szövegek közül ugyanis körülbelül 20 nevezhető mesének. A többi hiedelemtörténet, ráolvasás. Pusztay János a mostani kötet bevezetőjében azt írja, hogy a megtalált szövegek számozása 63-as számot is tartalmazott, és az itt feltüntetettek közül hiányoznak az 1-8, 12-24, 16, 20-23, 26-27, 30-31, 32, 44, 53. számú szövegek. Minthogy a régesrégen megjelent III. kötetben már ott voltak a hiedelemszövegek, sőt 120 dalszöveg is, legfeljebb csak találgathatunk, mi is lehetett a JI. kötet” teljes anyaga. Biztosan nemcsak mesék, hanem mondák és elbeszélések is voltak. Beke más köteteiben sem nagyon különbözteti meg ezeket egymástól. Minthogy azonban most már vagy tízféle kiadványban olvashatók az általa gyűjtött folklór szövegek, célszerű lenne ezek összegezése, például műfajonként. A négykötetes kiadás (beleértve a mostanit is) ugyanis semmiféle ilyen magyarázatot, kommentárt sem ad. Néhány cseremisz folklór műfajról van (régi és nem teljes) áttekintésünk. A Studies in Cheremis Folklore I. kötetének bevezetőjében (ez 1949-ben készült) Thomas A. Sebeok professzor elmondja, hogy a negyvenes évek végén ő előbb Finnországban, majd nálunk gyűjtötte a kiadott és kiadatlan cseremisz folklórszövegeket. Budapesten 1948 nyarán egy hónapig Beke szövegeiből készített másolatokat. Többek között 270 mese szövege volt ekkor a birtokában. Itt az Új jelű csoport 46 mesét tartalmazott. Azazhogy (amint a jelzett kötet 60-70. lapjairól vélhetjük) 55-re terjedt a számozás, közülük néhány nem mese. És már Sebeok azt említi, hogy az 1-4, 16, 20, 27, 30, 44 és 54. szövegeket nem tudták elemezni. Egyszóval 55-13=42 szöveget nem tudtak lemásolni. Viszont ha Budapesten (most már Szombathelyen) kívül valahol másutt is nyomára lehet még bukkanni Beke „elveszett” szövegeinek, ez Sebeok professzor bloomingtoni cseremisz archívuma lehet. Minthogy a kétféle történet-sorszámozás (legalább 53, illetve 55) sem __ nagyon tér el egymástól, csábító gondolat lenne, hogy összevessük ezeket. És csakugyan, az itteni 1. számú szöveg Sebeoknél az Uj 9 számon olvasható... És ez a nyomozás tovább folytatható! Egyszóval, ha végre folklorisztikailag is egyberendeznénk Beke Ödön cseremisz szövegeit, végre egységben láthatnánk ezt a gazdag kincset. És a szótárládák titkaihoz is közelebb kerülhetnénk. Addig is élvezhetjük a most megjelentetett szövegeket. Hasonlítanak ugyan ezek is a már ismertekhez, ám a folklór márcsak ilyen, és ettől nem szűnik meg az egyes szövegek értéke, értelme. Savariae, 1995. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, 463 lap. (Bibliotheca Ceremissica - Tomus I.) 413
