Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 4. szám - Kiss Ferenc: Napló
mert tárgyalásban álltak Aczéllal, s a Tóth Károly ügyében kért is tőle. Magunkfajta ember ösztönösen is betartja a törvényt: ha kér, nem támad. És Kissék okos fiúk, itt valami szabálytalanság történhetett. O: Okos, persze, de ez nem lehet elsőrendű mérték. Ez politika. Ők ellenünk politizálnak. Demszkiből mártírt akartak csinálni. S nem tudható, kikkel közösen. Én: Kár ezt dramatizálni. Egy stabil hatalomnak ennyi ellenzéket el kell bírnia. S ebben ugyanúgy vélekedem, mint a Radnóti S. ügyében. Jó, hogy lehetnek, s inkább integrálásukra kellene törekedni. Jó, hogy olyan bátorsággal vívhattak. Hogy a Szabad Eur. kiket idéz, nem lehet kritérium. Idéz Titeket is. Ő: Engem soha. Úgy kell írni, hogy ne kelljen a Sz . Eu.-nak. Én: Itt kellene pontosabban tájékoztatni. [Ki [akar] olyan függetlenséget, amilyet én soha.] Ő: Nagyon meglep (megdöbbent értelemben), amit mondasz. - Kiss sose publikál itthon. Csak a szamizdatban. Olvastad az újabbat? Én: Még nem, de tudok róla. A 9.-esben van? Ő: Ez a kapcsolat nehézkedik a lap ügyre. Joggal mondható, hogy kétkulcsosak vagytok: a politikával s az ellenzékkel is együttműködtök. Én: Ez metafora, kérlek. Nem érzelmi alapon kötünk szövetséget, hanem aszerint, ki milyen mértékben vállalja az ügyeinket. 0: Az ügyekkel nincs baj. De a módszerek. Én: Ezért írtunk most Kádár Jánosnak levelet, s abban igen tiszteletes hangon eló'adtuk, hogy szeretnénk, ha a politika elsőrendű teendői közé iktatná az általa is ismert gondok orvoslását. Ő: Tudok róla. Némely nevet nekem kellett volna megfejteni. Pl.: Ki az a Halász P., Bíró Attila? Én: Nem Attila, hanem Zoltán. Agárdi biztos ismeri. Ő: Ismerem. Ez a levél új helyzetet teremt a lap ügyében is. Nyilván meg kell várnom a Kádár véleményét. A Bethlen Alapítvány. 0: Most semmit nem tudok róla. Én: Ez is égető' ügy. És világos, tiszta szándék, 64 művész, tudós kéri, aláveti magát az állami felügyeletnek. Lehet ezt érteni? - Közben naponta kellene valamire... Itt van pl. a Tóth Károly esete. Nincs állása. Segíteni kellene. Kellene egy pontos tanulmány a jugoszláviai magyarokról. Ki íija meg? 0: Kinek kellene? Én: Egy nemzetközi vagy angol intézménynek. Ha akarod pontosan utána kérdezhetek. Ő: Nem fontos. (!) De mért nem kérik Jug.-ból? Én: Ugyan. Ott kockázatosabb ilyen munkát elvállalni. S ezt azért itthon is illene tudnunk: hány gyerek jár magyar, hány szerb iskolába. Ő: Tudjuk is. - Meglep, hogy a Bethlen Al.-t ilyen támogatásra szánjátok, mint Tóth K. Erre van állami alap. Én: Igen, de Tóth nem író. Ő: Ez világos. Ez az ösztöndíj más akar lenni, más preferenciák vezetik, mint az államot. 346
