Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 4. szám - Kiss Ferenc: Napló

hogy nem alapítani jöttünk össze, hanem annak megértésére, miért nem írunk új levelet, végül mégis írtunk, de hit nélkül, s értesíteni minden érdekeltet - gondoltuk - ráérünk, ha véletlenül komolyra fordulna az ügy. Domokos Maty- ihoz is csak másnap vitte el valaki.

Bandi: Csengey - tudom. Végül mégis csak Hernádi maradt ki. Ez azt jelenti, hogy ő nem kell?

Én: (türelmem fogytán) erről nem volt szó, de ha sorra kerül, én biztos, hogy ellene leszek.

Bandi: Olvasd el a „Kiáltás és kiáltás”-!

Én: Elolvasom. Épp azóta rohad, kb. 20 éve, mióta ezt a regényt megírta.

Szóba került Hubay is, hogy mindenki torkig van vele.

Bandi: A Te műved. Le is van írva hivatalosan.

Én: Nem kizárólag, de a bűntudatom eró's.

Bandi: Vas üzente: ha jelölik az elnökségbe, elfogadja.

Én: Tényleg? Másként gondoltuk.

Bandi: Tudom.

Én: De Vas ellen nem hadakozunk.Miért nem akar elnök lenni?

Bandi: (ironikusan) Megválasztatod?

Én: Bandikám! Ezt a szereposztást, amit rámruházol, nem hagyhatom szó nélkül. Tudnod kell, hogy az arányérzékem jó, tudom a határaimat, a humorérzékem pedig a Tiednél is jobb, így a lehetőségeimről is elég józanon tudok gondolkodni.

Bandi: Na jó - erőltetett derűvel - menj vissza Mártához. (Sebestyén)

Közben említette: Hernádival arról értekeztek, hogy a „népi” vonal mennyire meggyengült. - Az irodalomtudományban máskor se volt erősebb. - Úgy én. - A költészetben most se gyöngébb, mint más vonalak. Nem kell minden halottat nem létezőnek tekinteni. S Csoóri még él. - És nem kell a mi szakmánkat túlbecsülni.

Egyetértésfélén hümmögött.

1984. január 23. Hétfő 16 óra. Knoppal a Rd.-ban.

Én: No, mi jó történik a világban. O: Semmit nem tudnak, szabadságon voltam. A Közös Bizottság ülésére jöttem fel Baranyából.

Én: Azért kár volt.

Ő: Hogyhogy?

Én: Senki sem veszi már komolyan.

Ő: ?

Én: Semmit nem tudott elintézni, s létének nem sok értelme van. Sőt már a Választmány működését is nagy kétség övezi. Hubay mondta, hogy könnyen megeshet, hogy bizalmatlansági indítványt terjesztenek a közgyűlés elé. 0: (Rosszkedvvel hallgat.)

Én: A lap-kérést megújítottuk, talán tudod, s Aczél azt üzente, hogy egy hónap múlva tud válaszolni.

0: Igen. Velem üzente.

Én: Ja, persze, én is így tudom Gyulától. Hogy világos legyen, miért tettük, elmondom. Mi azért mentünk el Levendelhez, ahol ott volt Donáth, Hanák P., Mészöly, Für L., Fekete Gy.

341