Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 3. szám - Kovács István: Waclav Felczak második "összekötő korszaka" Magyarországon

1981 márciusában egyébként Kónya Imrével is megjelentünk Krakkóban, de mivel hirtelen utazásunkat telefonon óvakodtunk Felczak tanár úrnak bejelenteni, nem találtuk őt otthon, így tapasztalatszerű vállalkozásunk nem járt kellő eredménnyel. Belügyi szerveink felértékelhették lengyel útjaimat, mert 1984 decemberéig nem hagyhattam el észak felé Magyarországot. Kihallgatásom során eszembe jutottak azok a tömény marxista-leninista módszerek, amelyekkel Wactaw Felczakot vallomásra akarták bírni. Nem a verések, körömletépések voltak a legkegyetlenebbek, hanem a vigyázzban állás... Ráadásul törött lábbal, mivel a Moravska Ostravai börtönből végrehajtott szökési kísérlete során bokáját törte, s megtagadták tőle a gyógyítást. Vigyáz állásban ő tartotta a rekordot: hat napot, hat éjszakát állt egyfolytában... Újra és újra fellocsolták. Amikor észrevették, hogy már halucinál, s átlépi a megtébolyodás határát, így értéktelenné válik kihallgatóinak, megengedték neki, hogy leüljön. (Felczak egyik diákja, Wojciech Frazik - jó történészként - kiderítette és közzétette megkínzói nevét.) Hozzá képest az én két óráig tartó ücsörgésem... Erre gondolva szinte elszégyelltem magam a szigorú tanárképű civil tiszt és a teátrális közönnyel újságot olvasó munka- és elvtársa társaságában. Csak Amerikába és a Szovjetunióba mehetek - közölték velem mérsékelten udvarias búsképű vendéglátóim.

Wactaw Felczaknak a magyarokról a 60-as években kialakított nem éppen előnyös véleménye a hetvenes évek végére megváltozott: felvette eredeti tartalmát, ami miatt a harmincas évek végén magyarul kezdett tanulni. Ismét visszatért a Kossuthmonográíia tervéhez.

1985 nyarán elhozta tanítványainak egy csoportját, nyolc diákot. Vendéglátásuk költségeit baráti közadakozás teremtette elő. Ingyenes szállásukról az Eötvös Kollégium gondoskodott, amelynek az 1938/39-es tanévben Waclaw Felczák is diákja volt. Vengéglátásukban Szijártó István, Für Lajos, Szenyán Erzsébet, Éles Márta, Pálfalvi Lajos, Jeszenszky Géza, Hadik András, Kodolányi Gyula, Nagy József Zsigmond, Kiss Gy. Csaba, Csoóri Sándor és Zelnik József tűntek ki. A rendhagyó történelmi kirándulás sikerét bizonyítja az egykori diákokban - különféle hevülettel - azóta is élő „magyar érdeklődés”. Közülük Wojciech Frazik kiemelkedő szerepet vállalt az 56-os magyar forradalom harmincadik évfordulója alkalmából Varsóhoz közel fekvő Podkowa Leoenában és Krakkóban tartott emlékünnepségek megrendezéséből. Európának ebben a régiójában a podkowa leoenai templom falán leplezték le az 56-os magyar felkelőkre és mártírokra emlékező első emléktáblát. Frazik ebből az alkalomból tartott előadást a világot megrengető tizenhárom napról, előzményeiről és következményeiről. A krakkói Dominikánusok templomában is ő nyitotta meg az 56-os dokumentumfotókból álló vándorkiállítást.

De hazai és angliai levéltárak dokumentumai és szemtanú-vallomások alapján ő állította össze Felczak életének és tevékenységének 1940 és 1948 közötti históriáját is. Amikor Felczakot arra ösztökélték, hogy írja meg emlékiratait, mindegyre azzal hárította el a kérést, hogy ahhoz előbb hozzá kellene jutnia a forrásokhoz: kutatnia kellene a londoni Sikorski Intézet levéltárában, ahol esetleg hozzájuthatna Budapestről postázott jelentéseihez. A memoár ugyanis egyfajta történetírás, márpedig források nélkül nincs történelem. Frazik, ha nem is oly bőségben, mint remélte, hozzájutott a források272