Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 3. szám - Kovács István: Waclav Felczak második "összekötő korszaka" Magyarországon

pénzt, jelentéseket, utasításokat, parancsokat továbbító tevékenységével, be­folyásos magyar kapcsolataival elévülhetetlen érdemeket szerzett a lengyel ellenállásban. Még a háború alatt, 1944 szeptemberében a legrangosabb lengyel katonai kitüntetés, a Virtuti Militari tiszti keresztjének V. osztályával jutalmazták érdemeiért. Korábban, 1942-ben pedig azért kapott Vitézségi Érdemkeresztet, mert a Bárdossy-kormány lengyelellenes kurzusa idején sik­eresen föld alá vitte a dekonspirált lengyel futárszolgálatot. Az 1956 októberében ideiglenesen szabadlábra helyezett Waclaw Felczak pánikszerűen elmenekült a magyarok iránti poznani rokonszenvtühtetés szín­helyéről... Életében soha addig úgy nem félt, mint akkor. Később kialakult benne az a meggyőződés, hogy szabadságának visszaszerzésében az 56-os magyar forradalomnak is része volt. Mert Hruscsovék ugyan kénytelen­kelletlen tudomásul vették a lengyel pártvezetésben a VIII. plénumon nem az akaratuk szerint bekövetkezett október 20-i változásokat, de csak a három nappal később kirobbant s átmeneti győzelmet arató magyar forradalom hatására törődtek bele véglegesen. A nagyobb veszélyt a szovjet hatalom hirtelen magyarországi összeomlása jelentette számukra, s nem Gomulka hatalomra kerülése. Nem lehet véletlen, hogy a Legfelsőbb Katonai Ügyészség október 27-én döntött arról, hogy Wacfaw Felczakot ideiglenesen szabadlábra helyezi. 1957. október 22-én a 12 hónapos betegszabadság elteltével a Legfelsőbb Katonai Ügyészség az ítélet felülvizsgálását kérte. Két hónappal később a Leg­felsőbb Katonai Bíróság a kémkedés vádját elfelejtve Waclaw Felczakot 11 évi börtönre ítélte, és a büntetést azonnal harmadolta. így elvileg 7 évet és 4 hónapot kellett volna leülnie. 0 addigra a büntetés időtartamát már „túl­teljesítette”: 7 évet, 10 hónapot és 9 napot töltött börtönben. Sohasem kérte rehabilitását, mivel a kommunizmus elleni harcot vállalta, így a kommunisták általi elítélésének jogosságát nem vonta kétségbe. Az 1958 januárjától a nagy tekintélyű, bár a hatalom által nem kedvelt Henryk Wereszycki professzor meghívta őt a krakkói Jagelló Egyetem Történeti Intézetében tanársegédnek. A tudományos pályáját negyvenkét éve­sen újra kezdő Wacíaw Felczak az ifjúságot oktathatta, de útlevelet egészen 1965-ig nem kapott, s így Budapestre se tudott utazni, jóllehet hajdani magyar barátai meghívták, és ösztöndíjat is kijártak neki. 1962-ben megvédett doktori értekezésének elkészítését is ők segítették azzal, hogy - híján a kutatási le­hetőségeknek - mikrofilmre vették, és személyesen továbbították neki a kért forrásanyagokat a Magyar Országos Levéltárból. Barátainak az 1956 után tanúsított segítőkészsége arra a lengyelek iránti odaadásra emlékeztette Fel­czakot, amit a háború alatt tapasztalt részükről. Talán az ehhez fűződő illúzió miatt jelentett akkora csalódást számára a több mint másfél évtized múltán, az 1960-as évek közepén bekövetkezett első személyes találkozás. A hajdani barátok, a háború alatti tevékenységében szövetségesek, Eötvös kollégista társak egy része az 1945 és 1956 utáni hatalom különféle grádicsán foglalt helyet, s volt, aki valóban magas posztot töltött be, pl. Magyar Rádió elnökségében. Akadt persze, aki beérte a napi tudományos aprómunkával, s távol tartotta magát a politikai dolgoktól. Háború előtti és alatti ismerősei egy tekintetben azonban egységesek voltak: valamennyien kerülték azt, hogy 56- ról, a forradalomról beszéljenek. Méltatni féltek, pocskondiázni nem merték 269

Next

/
Thumbnails
Contents