Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Kovács István: Waclav Felczak második "összekötő korszaka" Magyarországon
utóbbi napóleoni tétel a győzelem feltételére utal. A „bensó'-sovinizmus” nem megél valamit, hanem felél minden emészthető!. A barátságot is. A lengyel-magyar barátságot felszámolandó irreális szentimentalizmus- nak nevezték Hitlerek a háború kirobbanását követő hónapokban, években. Tehetetlenül acsarogtak ellene, akárcsak a nyilas képviselők a Parlamentben. Amit nekik nem sikerült, kis híján sikerült Kádáréknak négy évtizeddel később. Megdöbbentő, hogy a magyar társadalom milyen könnyen adta oda magát a lengyel-ellenes hangulatnak, amely éppen a Szolidaritás időszakában és az azt követő években nem egy esetben hisztériába csapott át, merthogy „nekünk kell eltartanunk a nem dolgozó, henye lengyeleket... És emiatt nem emelkedik nálunk az életszínvonal...” Mit jelentett ebben az időszakban nekem és nemzedéktársaimnak Wacíaw Felczak? És mit jelentettünk neki mi? Wacíaw Felczak sajátos helyzetben találkozott először a magyar forradalom lengyelországi visszhangjával. 1956 október 30-án életfogytiglani szabadságbüntetését - egészségi állapotára tekintettel - megszakították: 12 hónap szabadságot kapott. Mivel a szigorúságáról híres Wronki börtönbe nem szivárogtak be a külvilág hírei, Felczakot meglepte a börtönigazgatóságnak az ő irányában hirtelen megváltozott addigi magatartása. Évek óta emésztette a tüdőbaj, de betegségével addig mit se törődtek: legfeljebb hamarabb meghal, s eltartása nem terheli a gazdasági kudarcokkal párhuzamosan apadó államkincstárat. 1948. december 22-én tartóztatták le a cseh biztonsági szervek Moravska Ostravában. Két hónappal később átadták őt a katowicei lengyel belbiztonsági szerveknek, AVH-nak, amely már két éve körözte őt. Három hónapig tartó kegyetlen kínzásoktól kísért kihallgatás-időszak követkeett. Rendszerellenes tevékenység és kémkedés vádjával 1951 áprilisában ítélte a Legfelsőbb Katonai Bíróság életfogytiglani börtönre. Élete korábbi közel tíz esztendeje a hitleri fasizmus és megszállás elleni megalkuvást nem ismerő harc jegyében telt el - híven 1940 tavaszán a Honi Hadsereg elődjének, a Fegyveres Harci Szövetségnek letett esküjéhez. Az első vádpontot, a szocialista rendszer elleni harcot beismerte, a kémkedés tényét tagadta. A mai lengyel politikai közélet több tagjával ült együtt a hírhedt X. pavilonban, s magáncellában is évekig. Az 56-os változásokat csak annak tényében érezte meg, hogy börtönléte utolsó három hónapjában olvasnivalóhoz jutott. Szabadlábra helyezése után egy órával már a Poznan felé tartó vonaton ült. Szerelvénye a vacsoraosztás idején gördült ki az állomásról. A cellaablakaival baljós sakktáblaként világító börtönépület apránként beleveszett az októberi sötétségbe. Wacíaw Felczak Golbicébe Leczyca környéki szülői házba tartott, pontosabban az ahhoz közel fekvő temetőbe. Apja még a háborúban, édesanyja 1954-ben halt meg. Poznanban több órát várt a csatlakozásra, s ő időtöltés végett félszegen elsétált a belvárosba. Fiatalok hatalmas tömege jött vele szembe piros-fehér-zöld zászlókat lengetve és Magyarországot éltetve. Átvillant rajta, hogy a demonstráció mögött csak is a belbiztonsági szervek lehetnek. Provokatív célból azért szervezhették, hogy azt egy újabb, nagyszabású koncepciós perben majd pontosan őellene használhasság fel. Ellene, aki 1940 és 1944 között a Varsó és Párizs, majd a Varsó és London közötti földalatti futárszolgálat budapesti szervezője, egy ideig parancsnoka volt, így 268
