Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - D. Molnár István: Lengyel költő Budapesten, 1916, 1917-1922
lékszem - és szerkesztője volt a baloldal máig megjelenő, radikális lapjának, a „Népszaváénak. És előfordult, hogy az újságban olvastam a cikkeit. Emellett abba a népes táborba tartozott, amelyet a perpetuum mobile föltalálásának szenvedélye tartott hatalmában... És ez esetben se lehetett meg Fába segítsége nélkül... Rábízta - rajzok alapján - a famodell elkészítését, amiből nekem is kijutott (a felszín dörzspapírral való csiszolása)... ... Sajnos, a „találmány” perpetuum immobilének bizonyult... A természeti törvényeket nem lehet félrevezetni, becsapni... Megvan a maguk logikája. Néha hagyják, hogy megértsük és alkotó módon felhasználjuk őket... Másik bátyám, Misiek, mielőtt elszökött az osztrák hadsereg elől, már ugyancsak gondolkodott a perpetuum mobilén. Egyébként csaknem élete végéig... Az ő „találmánya” a légüres tér és a légköri nyomás kihasználásán alapult volna... Tervét megosztotta annak a műhelynek a mérnökével, amelyben marós szakmunkásként dolgozott, és akkor, ott Boryslawban, 1913-ban, meghallotta a salamoni ítéletet:- Hogy követelheted a tehéntől, hogy tejet adjon neked, ha nem adsz neki füvet?!... Ezt a választ még nem ismertem, amikor a professzor urat figyeltem... Kicsi volt, és mintha bánkódott volna a Létezésben való jelenlétén. A felesége szintén szelíd és szerény volt. Állítólag fösvény is. Lakásukban, a konyhában közönséges, vörös cérnával hímzett falvédőket fedeztem föl, rajtuk banális szöveggel. Ki vagy, ember? - kérdezhettem akkor önmagámtól... És választ a mai napig nem kaptam... A professzor jelenlétében Fába is elhallgatott, tele alázattal és figyelemmel... És hogy szeretett csevegni meg adomázni! Látogatás a Kormányzónál Klienseink közé került - és már az én időmben - egy igen magas állású, ráadásul magasan, mert magában a Királyi Várban lakó ember ... Az uralkodó... Nagybányai Horthy Miklós személyesen!... 1920-tól a Magyar Királyság kormányzója. Ő, Horthy tengernagy döntötte meg 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaságot, miután fehér lovon Budapestre érkezett (legalábbis ahogy ábrázolták). Sajnos, nemcsak saját, magyar hadsereg élén, hanem mindenekelőtt Magyarország szomszédainak követelőző csapataitól kísérve... Főleg a románoktól... Magyar arisztokrata, szoborarcú, túl büszke. Mindig tengernagyi egyenruhában nézhettük. A magyar-osztrák együttélés idején kapott rangját megőrizte, annak ellenére, hogy amikor a hatalmat átvette, Magyarország már elvesztette Fiúmét és az adriai tengerpartot, és szárazföldi állammá vált. Régi területének egynegyedén... Nemcsak ő, hanem a budai arisztokraták is - a mi közeli, mert a dombon tőlünk csak a Jezsuita lépcső által elválasztott szomszédaink - mindnyájan a mi klienseink voltak. József főherceg is, akinek a palotája a Vár közelében hivalkodik... 265
