Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - D. Molnár István: Lengyel költő Budapesten, 1916, 1917-1922
nyomán élénken emlékezett a fekete csákót viselő' fiatal, rokonszenves és mosolygó tisztre, aki mint IV. Károly átvette I. Ferenc József örökségét. Ezek az emberek pedig itt, a Váraljáról - amelyhez hozzátartozik a Halászbástya, István apostoli király szobra és Corvin Mátyás koronázó temploma - látták az egész koronázást... Károly elutazott oda, ahonnan jött. Még a királyi szobákba sem engedték be... Ilyen a történelem közelről... A Donáti utcából, a Halászbástya mellől... János hazajön a fogságból Lakó János, Fába néni öccse, hazajött orosz fogságból. Bottal jár. A térdizülete. Emlék a lövészárkokból... A térde nem akar hajlani: fáj, dagadt... János szelíd, fehérbőrű ember, a cigarettától vöröskés angol bajuszt visel, lassú és közönyös. A hadifogságból a kommunizmusba, sőt talán a bolse- vizmusba vetett hitet hozott haza, olyan kommunizmusét, amely szellemében orosz, sok évszázados üledékével e nemzet történelmének, amely olyannyira különbözik a Nyugat múltjától. A hatalom előtti bűnbánással és az erőszak iránti tisztelettel. Ezt alighanem már Mickiewicz kitűnően értette a szláv irodalmakról tartott előadásaiban. A lengyel nemzetnek a Kelet és Nyugat közötti mérleg szerepe jutott. De magyarországi tartózkodásom és akkori életkorom is elegendő volt, hogy megértsem: egyetlen európai nemzet sem képes fölfogni a mi Kelettől szerzett tapasztalatainkat, azok orosz változatát. És egyáltalán, az embereknek többnyire elég maga a jelszó. Azt a legtökéletesebb és automatikusan mindenkit az egységben, az egyedüliségben tökéletesebbé, hibátlanná tevő konkrétumnak veszik. És igaz: ahány ember, annyi jelentést kap a jelszó. így hát János mint a nem teljesen önmaga, nemzete vagy a nemzetéhez legközelebb álló nemzetek által kreált hit híve, sőt fanatikus rajongója érkezett haza. Elég volt tizennégyéves lengyelnek lenni, hogy megérezzem az eltéréseket. Magyarországi tartózkodásom kiélezte érzékenységemet a nemzeti dolgok, az emberek között tapasztalt különbségek iránt. Egyedül voltam - ellenem a világ. Gondolatban függetlenné kellett válnom. Akár a nemzetnek, amelyből származom... Dr. Lendl Adolf Múltbaveszett a „Vörös Gróf’ ideje; így nevezték Károlyi grófot. Úgy rémlik, éppen akkor történt, hogy a Halászbástya és a Mátyás templom mögött, a Várhegy túloldalának lépcsőin egy fotóriporter érdeklődését fölkeltette egy fiú, akinek matróz sapkáján két keresztbetett kard előtt fehér lengyel sas díszlett. A riporter kikérdezte, honnan való, mit csinál itt, és a beszélgetés után lefényképezte. Mögötte alighanem fölrémlett Buda nyugati része, a fiú a lépcsőkön, lent, messzebb a Déli pályaudvar... Soha nem láttam a fényképet... Nyilván megjelent valamelyik lapban, majd beleveszett a múltba. Én 263
