Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 3. szám - D. Molnár István: Lengyel költő Budapesten, 1916, 1917-1922

kezdődő német megszállás idején éjjeliőrként, könyvelőként, a németek kiűzését követően hivatalnokként dolgozott. Ez utóbbi foglalkozás jutott neki 1945-ben az addig Németországhoz tartozó Sziléziában, ahová - a Szovjetunió helyett az új Lengyelországot választó lengyelek tömegéhez hasonlóan - feleségével együtt áttelepült. Waíbrzychban létrehozta és igazgatta is a városi könyvtárat.

Hazánkba először 1959-ben utazhatott el ismét. Akkortól születtek „magyar versei”. Bennük vagy Budapesten és - ritkábban - bátyja rokonainál, Tiszabő faluban töltött éveit idézte fel, új élményekkel gazdagodva, vagy magyarországi tájak, sőt magyar írókkal kötött ismeretségek, Kassák Lajos, Németh László inspirálták. Az életútját és munkásságát tekintve vele joggal összevethető Kassákhoz olyan közel került, hogy fordították is egymást. A lengyel költő verseit még Csorba Győző, Fodor András, valamint - esszék, köztük 1979-ben a Marian Jachimowicz és a magyar irodalom című kíséretében - e sorok írója ültette át magyarra (.Nagyvilág 1959/12, 1966/10, Jelenkor 1962/6, Fodor A.: Napraforgó, 1967, Élet és Irodalom 1972/48, Alföld 1974/10, 1976/3, Magyar Ifjúság 1974/29, Tiszatáj 1979/6). Legutóbb lengyelül talán még ki sem nyomtatott, az 56-os magyarországi forradalom hatására írt verse, a Magyaroknak jelent meg nyelvünkön {Magyar napló 1990/43).

Jachimowicz csaknem fél évszázad óta termékenyen fest, és bár absztrakt képeket, rajtuk - költészetéhez hasonlóan - annyi a könnyen felismerhető természeti motívum, a növény és főleg az állat, hogy le sem tagadhatná Budapesten keservesen szerzett szakmáját, az abból mélyen beleivódott képzeletvilágot.

Hogy a költő számára mennyire fontos az egykor Magyarországon töltött bő fél évtized, legalább másfél tucatnyi versén, valamint műfordításain kívül 1983-ban befejezett visszaemlékezéseivel bizonyította, amelyek 1922-es hazatéréséig jelenítik meg ifjúkori életét. Az 1991-ben Wrocíawban kiadott Máj Paryz nad Dunajem, czyli rozmowy z milczeniem, azaz Duna menti Párizsom, avagy beszélgetések a hallgatással 360 oldalnyi szövegéből csaknem 300 szól hazánkról. Bőven beszél személyes eseményekről, de - nosztalgiával, idegen szemmel, ám tárgyilagosságra törekedve - ritka érdekességű dokumentuma az első világháború alatti és Trianon utáni budapesti életnek, mindenekelőtt a kisemberekének, fővárosunk akkori hangulatának, a ránk máig erősen ható, ezért még közeli történelemnek. Talán hasznos lenne, ha akadna a könyv e fejezeteinek megjelentetésére vállalkozó magyar kiadó.

257