Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Józef Mackiewicz: A kommunista provokáció
Évmilliók múltán az emberek Más fényt gyújtottak a boldogság egén - beragyog a az Októberi Éjszakát, Ilyen fényben úszott a teremtés napján a Világ. Ámen. így ír az októberi bolsevik forradalomról. Négy évvel később, 1959-ben Quasimodo irodalmi Nobel-díjat kap. - A varsói kommunista kormány irodalmi területen tevékenykedő ügynöke, Ja rosta w Iwaszkiewicz így ír a Zycie - Warszawy (1959. X. 27.) hasábjain Quasimodo kitüntetéséről: „Kultúránk barátja... Népünk barátja! 1948-ban részt vett Wrodawban az értelmiségi kongresszuson, 1950-ben a békekongresszuson, 1955-ben pedig a Mickiewicz- ünnepségeken...” Talán felesleges hozzáfűznöm, hogy az említett rendezvények mindegyike kommunista rendezvény volt. A szovjet írók ezt táviratozták Olaszországba: .Maga az első nyugati költő, aki poémát írt a mi szputnyikunkról!...” A Figaro Littéraire tudósítója megkérdezi Quasimodót, igaz-e, hogy nem volt hajlandó aláírni a magyar írók bebörtönzése elleni tiltakozást? - „Igaz - feleli a Nobel-díjas - mert nem voltak ismeretesek előttem a Budapesten kialakult körülmények...” Megkérdezik a moszkvai irodalmi életről - gyakran jár arrafelé - és azt feleli: .Moszkvában normálisan, minden külső nyomás nélkül fejlődik az irodalmi élet... Természetesen vannak bizonyos határok, amelyek minden politikai társadalomban természetes úton alakulnak ki. Még Görögországban sem volt másként Periklész korában.” Ha egyáltalán léteznek klasszikus példái a hipokrízisnek, az ilyen válasz kétségkívül közéjük sorolható. Az is magától értetődő, hogy Nyugaton senki nem fogja azt állítani, hogy Quasimodót és a hozzá hasonló írókat és művészeket azért tüntetik ki, vagy azért csinálhatnak karriert, mert kommunisták vagy kommunista szimpatizánsok. Megvetően és közönyösen utasítanák vissza az effajta kifogásokat. Ha az ő világnézeti arculatokat kell meghatározni valamiképpen, rendszerint úgy jellemzik őket, hogy a „béke” hívei. így a „béke” jelszava minden más abszolút érték fölé emelkedik, olyan értékek fölé, mint az igazság, a szellemi és mozgási szabadság, az egyén java stb. Mindez csekélyebb értékű a „béke” viszonylagos fogalmánál - köztudott, hogy valójában nem általában a békéről, hanem a kommunista világgal való békéről van szó. Érthető, hogy ha ilyen álláspontra helyezkednek a korszellem, a Weltgeist prominens képviselői, akkor nincs értelme kárhoztatni a mai tömegkultúrával táplálkozó egyszerű kenyérpusztítók konformizmusát. vl/ 1958 decemberében, amikor még tagja voltam a nemzetközi PEN-Clubnak (ahonnan a frankfurti kongresszuson léptem ki, miután felvették a magyar kommunistákat), mondtam egy beszédet Münchenben, az emigráns Centrum kongresszusán. Bátorkodom idézni néhány részletét: Elolvastam a Zsivago doktort Borisz Paszternáktól, és el kell ismernem, hogy nagy hatással volt rám. Ugyanakkor meg vagyok győződve arról, hogy 230
