Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 3. szám - Bella István: Utca-utca Dalok; II-csasztuskák (versek)
Estére kiveresednek a ráncok, láncok, árkok. Elébb egymás torkának esnek, majd egymás ölének az álmok. Kés a késben lefeküsznek, kéz a kézben elasznak, csesznek, álmukban álmot isznak, esznek, örülnek, ürülnek, öklendeznek, kihányják, kihányják, kihányják magukból magukat, s a világot. „Ej, haj, száll az ének, zeng az ének, szép az élet...” „Nyáreste volt.” Egy kis csótány átsuhant, és így danolt: „Nanika néni, drága! Gyüjjék velem, de tüstént! Megyek Európába!” „Nem menek, nem menek, Te Szölke Pillangó! Hogy is hogy hagyhatnám itt szép szobakonyha-villám, lavórfürdőszobámat, kis, közösségi vécénk ott a folyosó végén, szartársaim a gangon, akikvel odajárok a szent s nagy célok útján.” „Ha nem, hát nem! Én akkor búcsúndok és menendek!” „Dehogy, dehogy menendesz, Te undok!” S Nanika lába nagy rössel meglenge. A dalnok potroha meg halk pukk-val kipukkant. Kipukkadt, ám dal-lelke 211
