Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 3. szám - Mórocz Zsolt: Kérdez az idő

korában pedig az objektivitásra célzó kifejezések sajátíttatnak ki a félretájékoztatás jegyében.

Magyarországon - sorsunkból adódóan - az irodalom, mindenkor a rossz hatalom ellensúlya volt. Az évszázadok alatt felhalmozott erkölcsi tóke ráeső' részét azonban az elmúlt évek hisztérikus kampányaiban felélte az írók néhány csoportja, és önmagát súlytalanította el. Camus azt tanácsolta a művésznek, ne ismerjen kiváltságos hóhérokat. (Vö.: pártosság, liberális elkötelezettség, eleve-ellenzékiség, ami idővel az I’love kormány jelszavává módosult.)

A Tanácsköztársaság, rövidsége miatt, nem érhetett el jelentős eredményeket a nemzeti tradíció lerombolásában. De amit félbehagytak 1919-ben, azt szocialista rohammunkában folytatták 1948-ban. Első lépésben, a nemzeti tudatban, amolyan tabula rasat akartak létrehozni. Azután a maguk paneljait- a Szovjetúnióban és hazai műhelyekben készült, előregyártóit elemeket - beépíteni. Korszerűsíteni a nemzeti eszmét. Joó Tibor szerint egy emberi közösséget nemzetté tagjainak a nemzeti eszmébe vetett hite tesz: a nemzeti mibenlétről alkotott eszmény.

Hétköznapokon és ünnepeken ennek az eszménynek az átélhetősége, a megjelenő szimbólumokon keresztül.

Rákosiék utcákat, tereket, intézményeket, gyárakat, falvakat, városokat kereszteltek át. Bűnbakká nyilvánították a magyarságot. Nem lévén elegendő számú feljelentés a német megszállás idejéből, maguk láttak munkához a megmaradt Gestapo bélyegzővel. (Nem megfelelő bélyegzőtintát használtak, később ezért derült ki a hamisítás.) A jó hír szárnyra bocsájtását ez azonban akkor még nem akadályozta: sehol nem buzgólkodott annyi besúgó, mint kis hazánkban, terjesztették elragadtatottan. Ugyancsak utóbb, Illyés összevetette a francia adatokat az itthoniakkal, és cáfolta a vádakat. A bűntudatkeltő, nemzetromboló rágalmak azonban a lélekben már működtek, megtették hatásukat. Szobrokat, emlékműveket, emléktáblákat tüntettek el. Nem csupán a nemzeti vértanúk emlékműve, az Erkélyes Országzászló, Prohászka püspök, Andrássy Gyula, Nagyatádi Szabó, vagy a Magyar Fájdalom szobra nem állta ki a próbát, de a Wallenberg emlékművek sem. A nemzeti hagyományokat véletlenül sem tükröző új, korszerű címert hoztak forgalomba. A szocializmusnak még sokáig bűvszava maradt a korszerű, a modem, ami kockaházat, lakhatatlan lakótelepet, magára hagyott - iskolától, óvodától, elöljáróságtól - megfosztott falut, elsivárosodó érzésvilágot, széteső családot, magyarságunk tagadását, az egymás iránti felelősség feladását jelentette. Új,- nyilván modernebb - Himnuszt rendeltek Kodálynál és Illyésnél. (Jó a régi- mondta állítólag Kodály.) Meghamisították a történelmet, az arányok kóros elváltoztatásával - mindenkiből forradalmi költő lett - eltorzították az irodalmi értékrendet. Elhallgattatták vagy külföldre kényszerítették a legjobbakat Szent-Györgyi Alberttól Radványi Gézáig. Megszüntették a nemzeti ünnepeket. Pályázatokat hirdettek, hogy együttműködővé züllesszék a művészeket, írókat. Ezeken a pályázatokon - a legemlékezetesebbek Sztálinhoz fűződnek, de Lenint is köszön tgették - több, mint tanácsos volt a részvétel. Kifeszítették az évtizedekig fennálló szellemi szögesdrótot. A szocializmusban egy könyv kiadása - összegezte a lényeget Sartre - azonos a könyv ajánlásával. Megszüntették a nyugati idegen nyelvek oktatását, hogy a tájé196