Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 2. szám - Pomopgáts Béla: Erdély sorsa

és Románia egyesítését, a román hadsereg átlépte a Károlyi Mihály vezette kormány belgrádi tárgyalásain megállapított demarkációs vonalat, és megkezdte Erdély, valamint a vele szomszédos területek megszállását, s ennek során egészen a Tiszáig jutott el, majd megszállta a magyar fővárost is, és csak az antant-hatalmak erélyes közbelépésére vonult vissza a későbbi trianoni határ mögé.

Időközben megindult a magyar (és székely) szervezkedés is, ez azonban már nem tudta meggátolni a bekövetkező eseményeket. Apáthy István egyetemi tanár, ismert függetlenségi párti politikus vezetésével létrejött a Magyar Nemzeti Tanács Erdélyi Bizottsága, megalakult a Székely Nemzeti Tanács, s a Károlyi-kormány Apáthyt nevezte ki Erdély főkormánybiztosának. 1918. december 22-én, három héttel a gyulafehérvári román tanácskozás után, Kolozsvárott népgyűlést tartottak, amelyre Erdély számos megyéjéből és városából érkeztek küldöttek, közöttük a román szociáldemokrata mozgalom néhány megbízottja is. A népgyűlés hitet tett a köztársasági átalakulás célkitűzései mellett, a Wilson-féle elvekre hivatkozva követelte az erdélyi magyarság önrendelkezését, és a függetlenségi, a radikális, valamint a szociáldemokrata párt képviselői közül megválasztotta az erdélyi magyar kormányzótanácsot. A kolozsvári népgyűlés Vincze Sándor szociáldemokrata vezető javaslatára a következő határozati javaslatot fogadta el.

„Kelet-Magyarország 1918. december 22-én, Kolozsváron összesereglett, különböző vallású és fajú népei kijelentik, hogy a Wilson-féle elvek értelmében gyakorolt önrendelkezési jogok alapján továbbra is a magyar köztársaság és a magyar állam keretében kívánnak élni, s az egységes és csorbítatlan Magyarország keretein belül követelik minden itt lakó nemzet számára a teljes egyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot. Kijelenti a nagygyűlés, hogy az erdélyi magyarság és székelység teljes jogosultságú önkormányzati szervének és képviseletének a Kolozsvárott 1918. december 17-én megalakult és egyesült Erdélyi Magyar és Székely Nemzeti Tanácsot, illetőleg annak 1918. december 18-án megválasztott központi kormányzótanácsát ismeri el.”

A jelenlevő román munkásküldöttek is hangot adtak annak a nézetüknek, hogy az a nemzeti autonómiai rendszerre épülő köztársasági berendezkedés, amelyet a Károlyi-kormány meghirdetett, jobban tudná érvényesíteni a demokrácia elveit, mint a királyi Romániában kialakult oligarchikus kormányzat. Gheorghe Avramescu erdélyi román szociáldemokrata vezető ezt a következőképpen fejezte ki: „Magyarország népe nemzetiségre és fajra való tekintet nélkül gyűlt össze ezen a gyűlésen, hogy hallassa szavát. Amidőn örömünket fejezzük ki afelett, hogy Magyarország népei végre lerázták magukról a Habsburgok jármát, egyben tiltakozásunkat fejezzük ki az ellen, hogy a lerázott járom helyett most a Bratianu-dinasztia járma alá hajtsuk fejünket. A román munkásság nevében tiltakozom Erdély megszállása ellen, és kijelentem, hogy Erdély népei a szabad és független Magyarország keretében óhajtják megtalálni boldogulásuk útját.”

Az erdélyi magyarság bízott a nemzeti önrendelkezésnek azokban az elveiben, amelyeket Wilson amerikai elnök híres nyilatkozata meghirdetett. A wilsoni elvek alapján próbálták megszervezni azokat a helyi autonómiákat is, amelyek a nem román többségű területeken alakultak. Temesvárott antantcsapatok védelme alatt a magyar-szerb-román néptanács kezdemé154