Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 2. szám - Pusztai János: Önéletrajz

Gábor? Na, és Tömöry Péter? Na, és Pityi Palkó? Na, és a földgolyó, e szánalmas sárteke valamennyi „irodalmi levéltetve”? (Sütő András „szíves” jellemzése). Nem azért mondom, „kormalkodott” Ica valamelyik júniusi ebédnél, hogy csak koptassam családanyai beszélőkémet, de idén készségei befizetnék a tengerre. Fizess, fogta szaván azonnal János. Alig várom, hogy zötyköló'dhessek egy jót a páratlanul kényelmes román vonatokon. A Zsé birtoka harminckilencedik fejezetét faricskálta éppen; torkig volt vele. Ráadásként levelet kapott Banner Zoltántól, hogy jnagvas prózában” énekelje meg Vida Géza „világhírű” szobrászt-kaktusztermesztőt-bagolytenyésztőt- spanyolországi hőst. Az ezer-kilencszázhetvenkettó's Utunk-évkönyvbe kellene becses írása, amelynek cseppet sem ártana, sőt!, ha hasonlítana Király László Hemingwey-ről oly zseniálisan megformált dicsőítésére, a Papára. (Megnézni, pontos-e a cím?). János ráérősen, napokig mulatott, mulatozott a „humanista beállítottságú” Banner Zoli felkérésén, aztán udvariasan („Udvariasan!”) elutasította; pokolian foglalt, a feje búbja sem látszik ki a munkából. Szerszámkészítés, regényírás. Gyári robot, Zsé birtoka. Lápospart, Virághegyoldal, Fekete tenger, Techirghiol tó. Ica a Nagypostán egyedül a Techerghiol tóra kapott pihenő-jegyet. János ismételgette a török vagy tatár tó- és helységnevet, hátha odáig fejlődik, hogy kimondhatja. Kapjál be néhány kavicsot, úgy próbálgasd, ajánlotta Lázár Ilona. Az angol nyelv tanulásánál (például) ez a bevált módszer. Mellőzzük az angolt, ellenkezett János. A Hét tudományokkal foglalkozó oldalain azt olvastam: az angol nyelv tanulása rákot okoz. Hiányzik az nekünk? Nem, az semmi esetre sem hiányzik válaszolta Ica. Makramé-térítőt horgolt. Buzgón számolta a szemeket.