Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11-12. szám - Bódis Zoltán: Elliptikus írás (-próba) (tanulmány)
nológia nélkül beszélni és írni annyi, mint minden megszólalásnál az egészet újra fogalmazni,60 A szó, ha megértem, mit mond, többé nem kell, üres. Ezt jelenti a terminológia (ami két másik szó - terminus és logos - a szó helyett), a meghatározás, a végső értelem, a helyes használat. Megvan az a hely, ahol a szó célhoz ér, és azon a helyen a szó már fölösleges, hisz értem, miről van szó, „helyben vagyok”. A név azonban ’helytelen’, nem lehet tudni, hová érkezik, pontosabban nem érkezik valahová, hanem megteremti, megnevezi a helyét. Ezért kell mindig „az egészet újra fogalmazni”. Ahol a szó névvé fordul át, ott kifordul arról az útról (az üzenetéről), amelyik a hely felé vezet, de amit a szó szóként valójában sohasem érhet el. Az Isten szó nem név, hanem fogalom51 Szó és név egymás közelében való említése felhívja a figyelmet a kettő közötti különbségre - anélkül, hogy azt pontosan meghatározná -, azonban bennük mégsem válik láthatóvá a név. Nem válnak hellyé, csak utalnak: szó az Istenre, a név részben hátra, a szóra utal, részben előre a fogalom szóra, a nem név a fogalom helyett áll. A következő bekezdés elején azonban valami történik: Ezzel a szóval, barátom, meg vagy fogva.52 A szó, ami fogalom, megfog. A fogalom, ami akkor érne célba, ha valaminek a meghatározását adná, „kinyúl” és megfog. Azaz a fogalom szó itt nem csak valami másra utal, hanem valóban az, ami. A fogalom nem valami helyett áll, hanem a saját helyén. Amellett, hogy az olvasás menete a szokott módon megy tovább, feszültség keletkezik, a szó - névként - ellenáll: szó és név között egyfajta hierarchikus viszony jön létre. A szó, ami az olvasást előreviszi, az írás síkjában mozog. A név azonban - e síkfelület részeként - a síkra merőlegest állít és a tekintet kiemeli belőle. Az olvasás ökonómiája megváltozik: az írás - a szó által - nem csak ad az olvasónak, hanem - a név által - el is vesz abból az alakból, amely olvasóként és olvasottként az olvasásban rajzolódik ki. 9. Meditációs objektum A Hamvas-írás - a név megtalálásának művelete - mindent újra és másképpen olvas. Legyen szó filozófiáról, irodalomról, képekről, társadalomról, vagy arcokról: minden olvasatban ott van az a törekvés, hogy az olvasás ne csak az adott mű leolvasása legyen, hanem mű az olvasásban újra - másképp - megalkotva annak részévé váljon. Az Anthologia humana előszavában, majd hozzá kapcsolódva egy Diárium-beli cikkében Hamvas a meditációs objektumról ír: Az ember életében sok ezer könyvet olvas, legnagyobb részüket egy hét alatt elfelejti. Az ember életében sok ezer festményt, zeneművet, szobrot és tájat lát és hall (...) A sok ezer kép vagy könyv mindennapi táplálék, amely azzal, hogy egy hétig örömet nyújtott, feladatát elvégezte.5S A fenti idézet adja meg, mi az, ami nem meditációs objektum. Olvasó és olva1119
