Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11-12. szám - Bódis Zoltán: Elliptikus írás (-próba) (tanulmány)
BÓDIS ZOLTÁN Elliptikus írás (-próba) BEVEZETÉS HAMVAS BÉLA NEMLÉTEZŐ NYELVFILÓZÓFIÁJA NYOMÁN Thomas Schestagnak Évek hosszú-hosszú sora alatt minden esetben pontosan ugyanazt a hibát követtem el! Mindig azt hittem, hogy magát valamely doktrínával azonosítja és Jiittérítő”. Nem. S azt, hogy nem az, a legnehezebben szoktam meg. (Unicornis) 1. Az írás valósága JVz idő az ember szándékától függetlenül, kivétel nélkül mindenkit gondolkozásra kényszerít. Gondolkozni pedig nem egyéb, mint meginogni abban, hogy az adott világ valóságZ’1 A Hamvas-írás valósága mindenekeló'tt: kérdés. Kérdés, mert Hamvast nem ismerem, és kérdés azért is, mert Hamvast ismerni vélem. Tisztázatlan Hamvas helyzete: kallódó írások, legendák, vagy a tőle való idegenkedés, és írásainak, gondolkodásának elutasítása jelezte ezt több évitezeden át. A helyzet az életmű-kiadás 1990-es megindulása óta sem változott lényegében. Hamvast olvasni egyet jelent azzal, hogy a tradíció filozófusát, a keresztény moralistát, a misztikus vezetet, vagy éppen a történelem finalitását és ebból fakadóan a személyes jelenlét szerepét hangsúlyozó beszédmód birtokosát látom az írások mögött meghúzódni. A filozófia az írót, az irodalom a filozófust kéri rajta számon, és egyik is, másik is hibákra lel. A Hamvas-írást azonban éppen határhelyzete teszi fontossá, akár a filozófia, akár az irodalom számára. A Hamvas-írás ugyanis magára az írásra is kérdez - a fent idézett ham- vasi mondatot átírva: Olvasni pedig annyit jelent, mint meginogni abban, hogy az adott írás valóság -, tehát az írás valóságát teszi kérdéssé, s így irodalom, filozófia létmódját, a (Hamvas-) szövegek olvasatok előtti/melletti olvashatóságának problémáját vetve fel. A Hamvas-szövegek sajátos kérdése - amely azonban bármely szövegnek feltehető, általános kérdéssé válik - az, hogy van-e ’szent írás’, létezik-e az írásban ’szent hely’. A poéta sacer, a „szent költő, szent művelő” - a lét rendjének legutolsó őre, ahogy A láthatatlan történet azonos című esszéjében írja2 - ugyanis ,fi hagyományt nem csak őrzi, hanem mindig újjáteremti a logos, a szó erejével.” Másképp megfogalmazva: mindaz, ami hamvasi e szövegekben megragad1109
