Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11-12. szám - László Gyula: Találkozásaim Weöres Sándorral
(1965. dec. 13, este 7-9) Délben felhívtam telefonon, Amy jelentkezett, s mondta, hogy Sanyi még alszik, mert egész éjjel dolgozott. Menjek fel ma este 7-kor.El is mentem, mindketten nagy örömmel fogadtak, s öleltek magukhoz. Ott volt Bihari József kiváló színészünk felesége. Amy mondta délelőtt, hogy másfél éve őriznek számomra egy „Tűzkutat”. Én vittem Borsos könyvemből és a „Lehel kürt” új kiadásából. Sanyi hosszan nézte Borsos képeit, s nagyon tetszettek a reprodukciók. Az egyik (Napozó) torzón fellelhető rózsaszín erekről megjegyezte, hogy ez másodrendű márvány, pedig igazán szépek a vonalak és formák. A Vivaldi plakett hátlapjára megjegyezte, plasztikus kotta, kotta is meg nem is, olyan mintha hajók hullámoznának a tengeren. Mit csinálsz, hogy egész éjjel dolgozol - kérdeztem. Elmondta, hogy most ír egy öt felvonásos Szent György drámát. Bár színpadra szánta, nem hiszi, hogy itt előadják, mert olyan bizarr részek, sőt tömör erotika is van benne, amiért megvernék. - Vers? Próza? - kérdeztem. Váltakozik, vannak formailag versek, amelyek prózák, majd váltja a próza, amelyik vers. Shakespeare-i formában írta, de az egyhangú jelenéseket anapestusokkal s más cifrázatokkal lazította. Voltaképpen a realitás és a fölötte húzódó hazugság kettőssége. A hazugság az, hogy sárkány van és szüzeket követel. De nagy kitüntetés a sárkány szüzének lenni, úgyhogy amire odajutnak a sok protekció révén, már nem azok. Egy kivétel van a fejedelem leánya, ennek nem kell protekció, azt viszont meg szeretné menteni a bátyja, azért híreszteli, hogy vele viszonya van, s így az egyetlen szűz nem lesz a sárkányé. Közben a hazugság már csődöt mond, ekkor elhíresztelik, hogy Szent György (aki mit sem tud róla) megölte a sárkányt. Készülnek már a címerek és az új hazugság: a megölt sárkány. Ismét a valóság alul, az ideológia felül. Beszéltem Sanyival arról, hogy ugye ez végig megmarad színpadnak. Nem kevered a nézőtérrel? Nem ez végig színpad, bár néhol (Pirandello, „Hat szerep keres egy szerzőt”, vagy a IV. Henrik) pompásan keverhető commedia deli’ arte-szerűen a nézőtér és a színpad. O (Sanyi) is megtette a Holdbéli csónakosában. Itt valami olyant próbált, hogy felbontsa a szereplők megszokott szimpatikus-antipatikus rendjét. Itt nincsen sem egyik sem másik, a kettő közt bontakoznak ki a szerepek. Nem tudom már, hogy került rá sor (nem emlékszem: én beszéltem neki arról a levelemről, hogy a szavakkal olyan világ birtokába jutunk, amelyik nem a miénk, nem mi teremtettük a szót, hanem készen kaptuk), a mondat objektív erejéről is beszéltem neki, hogy a tartalomtól és szavaktól függetlenül olyan erős vonzási rend, amely a szavakat akarva-akaratlan „rendbe szedi”, azért szeretem az egyszavas verseidet - mondtam - mert kizárod a mondatot. A qip, qip? Kérdeztem. Az is, de nézd mutatja a „néma zenét”. A szó mindenképpen s mindig meghamisítja a kikínálkozó élményt. Más lesz szavakban mint szavak nélkül, néha egészen más tájrakra viszik az embert a szavak. 0 megpróbált a mondat ellen tenni, úgy, hogy többszólamúvá tette néhány versét. Nem okvetlenül eleje az eleje és vége a vége. Kezdheted bárhol, olvashatod bármilyen sorrendben, úgy csináltam meg, hogy értelmetlenség sehogyan sem jöhet ki belőle. Ilyen quip, qip Tapéta és árnyék vers is. Meg néha kapcsolás 1096
