Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 11-12. szám - Magyar József: "A remény és a halál 19 napja" (dokumentumfilm forgatókönyv)

DECKER LÁSZLÓ 1956-ban katonatiszt, tanár November negyedikének, hajnalán mint hadműveleti ügyeletes tiszt váltot­tam le társamat egy hajnali, illetve hát még éjféli egy óra körül. És egyedül tartózkodtam a Honvédelmi Minisztérium Kiképző Csoportfőnökség ügyeletes szobájában. Körülbelül három óra tájt csörgött a telefon, fölvettem, em­lékezetem szerint Kecskemét ezred jelentekezett, annak a hadműveleti ügyeletes tisztje, hogy páncélosok körülvették a laktanyát, lóvegeik a laktanya felé irányulnak, kupolájuk le van zárva, tehát tűzkészültségben állnak, parancsot kérnek. Hát el tudod képzelni, hogy milyen meglepetés volt számomra ez, bár számoltunk vele, hiszen tudtuk azt, hogy a szovjet csapatok, főleg a páncélosok Csapon keresztül, Záhonyon keresztül, különböző helyekről Magyarországra jönnek, és számoltunk azzal, hogy valamilyen konfliktusra ők elkészültek. De, hogy én vagyok ennek a szenvedő alanya akkor a minisztériumban, ezzel mond­juk természetesen nem számoltam. Fölhívtam a vezérkar főnökének a had­műveleti ügyeletesét, hogy egy ilyen alakulatunk jelentkezett, kérek tőle paran­csot. 0 nem tudott adni parancsot, mivel nem volt rá fölkészülve úgyszintén, mondotta, hogy Maiéter vezérőrnagy bajtársamat hívjam föl, a Parlamentben tartózkodik. Fölhívtam a K-telefonon a Parlamentet, közölték vlem, hogy Tökölön van, és a szovjetekkel tárgyal a kivonulással kapcsolatban. De, kérdez­tem akkor, az ottani parancsnoktól, illetve hadműveleti ügyeletes tiszttől, hogy alakulataink felé milyen parancsot adjak ki. Erre azt a választ adta, hogy saját belátásom szerint cselekedjek. Nagyon megdöbbentem ezen. Befejeződött a tele­fon, fölvettem ismét a kecskeméti alakulatnak a hadműveleti...- Százados úr, vagy tanár úr, ne haragudjon. Nem volt ez egy bizarr hely­zet, hogy egy százados ül a minisztériumban, és hirtelen rászakad ez a döntés. Hány éves volt ön akkor?-23. 23-as születésű vagyok, 33...- Akkor önnek kellett volna dönteni egy olyan kérdésben, ami az ország parlamentjére, vagy minisztertanácsára, vagy vezérkarára tartozik?- De nagyon súlyosnak éreztem ezt, mert hiszen, hát főleg hát 33 éves fejjel, és századosi rendfokozattal ugye a II. világháborút, ha nem is harcosként, de végigéltem, és tudtam azt, hogy mikkel állunk szemben, és milyen anyagi, és főleg emberáldozatok forognak kockán, hogy döntenem kellett tulajdonképpen, tűzparancs, vagy a tüzet szüntess...- A minisztériumban nem talált senkit?- Senkit, senkit, mert hát ugye a telefonnál voltam én egyedül, és nekem akkor ott kellett... Mivel a Parlamentben ezt a parancsot kaptam, illetve utasítást, hogy saját belátásom szerint döntsék, én a józan eszem és talán a Jóisten segítségével ezt a tűzparancsot mellőztem, illetve azt a következő utasítást adtam, hogy a laktanya bejáratát nyissák ki, három tiszt fegyver nélkül, fehér zászlóval menjen a páncélosok felé, gondolva azt, hogy a bejárat­nál lehetett ennek a páncélosnak a parancsnoka, és kérdezzék meg, hogy mit akarnak. Kicsit naív volt talán ez a, ...ez a mondanivalóm, de határozottan tüzet szüntess parancsot adtam ki. Rádió-hang „A Magyar írók Szövetségének felhívását hallják. Itt a Magyar írók Szövetsége. A világ minden írójához, tudósához, minden írószövetséghez, 1075

Next

/
Thumbnails
Contents