Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11-12. szám - Magyar József: "A remény és a halál 19 napja" (dokumentumfilm forgatókönyv)
csapatok azonnal megkezdik kivonulásukat Budapestről, és az új karhatalom megalakulásával egyidejűleg elhagyják a város területét.” CSOÓRI SÁNDOR Elképzelhetetlen volt az öröm. Nemcsak azért, mert úgy éreztük, hogy már évek óta ilyen-olyan módon, de részesei vagyunk ennek, hát ezt akartuk, hogy a nemzet az újuljon meg, hogy találjon vissza saját magához. Előtte még nem voltak ilyen szavaink, de különös módon nemcsak mi szabadultunk fel, hanem a szavaink is fölszabadultak, újra tudtunk mondatokat mondani. Olyan mondatokat, vagy gondolni, amiket talán nem is kellett megfogalmazni, kimondani, de képesek lettünk másra, mint amire voltunk. Hogy mi győztünk! Az valami csodálatos volt PONGRÁTZ GERGELY Amikor jött a hír, hogy a forradalom győzött, hogy Nagy Imre elmondta, amit elmondott, az lehetett olyan, nem tudom, félkettő körüli Amikor elhangzott a Nagy Imre szózata, hát az egy, egy, egy mámor volt, egy, egy olyan dolog, hogy hát azt mondtam, hogy hát lehetséges1 Hogy Magyarország megint szabad lesz? Magyarország ünnepelt. Felbomlottak a parasztságra kényszerített termelőszövetkezetek. Forradalmi szervezetek alakultak mindenhol. Elkezdődött a romok eltakarítása. És akkor váratlanul, két éles villanás a nemzetközi politika egén. Két hírbomba. Az első Szueznél robbant, a másik Amerikában, ahol Dulles külügyminiszter kijelentette: ,j\z Egyesült Államok nem tekinti sem Lengyelországot, sem Magyarországot potenciális szövetségesének, ugyanakkor a szovjet határok mentén nem is nézne jószemmel egy olyan kormányt, melyet ellenséges, nem kellően baráti viszony fűz a Szovjetunióhoz.” Ezt a véleményt két nappal később, mint a legmagasabb szinten egyeztetett álláspontot a szovjet vezetés tudomására hozták. Ezzel a Szovjetunió szabad kezet kapott Magyarországon. De ahhoz, hogy a tankok újra a magyarok ellen indulhassanak, szükség volt még valamire, ami a világ közvéleménye előtt szalonképessé teszi ezt a lépést. Október 30. Köztársaság tér. Ezen a napon a szovjet tankok nagy része már elhagyta a fővárost. Nagy Imre szabad kezet kapott a szovjetektől, az ország népe mámorosán ünnepel. A forradalom győzelme véglegesnek tűnt. És ekkor a Köztársaság téren furcsa dolgok történtek. A pártházban gyülekező ávéhások, és pártfunkcionáriusok megmagyarázhatatlan és józan ésszel felfoghatatlan akciókba fogtak. Provokálni kezdték a győzteseket. HEGEDŰS ANDRÁS Sokszoros hiba történt. Nyilvánvaló, hogy a Köztársaság téren, vagy Tisza Kálmán téren, mindegy, a Mező Imre egy katonai bázist akart szervezni a felkelők ellen. Namost a Tisza Kálmán téren ez a bázis kezdett kialakulni. Munkásokat fegyvereztek föl, ávéhásokat hoztak oda katonaruhában, és elkezdtek hülye akciókat. Letartóztattak utcán csellengő fegyveres gyerekeket, 1068
