Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11-12. szám - Magyar József: "A remény és a halál 19 napja" (dokumentumfilm forgatókönyv)
RÁKOSI MÁTYÁS (archív:) Jdekünk jutott az a történelmi föladat, hogy valóra váltsuk, és továbbvigyük a magyarság legjobbjainak álmát. Kossuthét, Petőfiét, aki 100 évvel ezelőtt mint kommunista agitátor bukott el a választáson ” Bármilyen furcsa, de rengetegen elhitték. Elhitték, amit a párt és Rákosi az agytekervényeik közé darált. Elhittük, mert szükség volt valami fogódzóra. És a háború után nagyon jó volt hinni valamiben, és könnyebb is volt. Ott voltak például a földosztás gyönyörű emlékei. De a tüntetőit bugyraiban ott lapultak azoknak a perceknek a keservei is, amikor a párt elvette a kiosztott földeket. A tüntetők közül sokan gondolták, hogy a pártnak köszönhetik hogy tanulhatnak. De október 23-án már valamennyien tudták, hogy a párt nemcsak lehetőséget adott nekik, de tulajdonába is vette őket. Ugyanis Rákosiék úgy érezték, hogy jogukban áll rendelkezni a magyarok vagyonával, a sorsával, és természetesen a leikével is. A tüntetők mindenre emlékeztek. A politikai ügyekben kivégzettek százaira, a kommunistákra, és a nem kommunistákra. Emlékeztek a vagyonuktól megfosztottakra, lakásukból elűzöttekre, és arra a hihetetlen tényre is, hogy a munkás-paraszt kormány az ország parasztjainak a 77; igen 77 százaléka ellen indított bírósági eljárást, és minden 3. parasztot börtönbe zárt. A felvonulók emlékeztek az írókra és költőkre. Emlékeztek a Petőfi-kör izgalmas vitáira, a szegedi, a debreceni, a miskolci, és a műegyetem diákgyűléseinek a forró hangulatára, melyek valamennyien mozgató erői voltak annak, hogy most együtt menetelhettek legyőzhetetlen erőként hömpölyögve az utcán. CSOÓRI SÁNDOR így van. Ez volt számomra is a csoda. Ilyenkor éreztem meg azt, hogy valóban bármilyen szólam is, egy nemzetnek a lelke, idegrendszere, észjárása, lelkülete, mindene... mert nem hangolódott volna ennyire össze. De valami... együtt tettünk igazságot, ha másképp nem, megmutattuk magunkat együtt az utcán. Elképzelhetetlen élmény volt. Soha életemben hasonlót nem éltem át, csak ott. A budapestiek boldogsága felhőtlen volt. Pedig Debrecenben már véres volt az utcakő. A hatalom itt, ebben a városban válaszolt először géppuskákkal a békés, fegyvertelen tömeg tüntetéseire. A forradalom első halottai debreceniek voltak. HEGEDŰS LÁSZLÓ De akkor már olyan tömeg volt, hogy tényleg hatalmas tengernek látszott. Amikor elértünk a Margit hídra, akkor már jelszavak harsogtak. És kórusban üvöltöttük a jelszavakat. Ilyeneket, hogy Magyaroknak magyar ruhát, dobjuk el a gimnasztyorkát! Aztán: Ki a szöget a kenyérből, Rákosit a vezetésből! Aztán: Magyar urán itthon marad! Es ahogy mentünk át a hídon, és át... elértünk a Szent István körútnak a pesti oldalára, akkor egy egészen különleges megrendítő élményben volt részem, mert jobb oldalt ott volt a hírhedt pártközpont, a bál oldalt viszont a házakban piros-fehér-zöldek jelentek meg. Nem zászlók voltak ezek. Emberek álltak kint az erkélyen, és hogyha másból nem, 1053
