Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11-12. szám - Karay Lajos: Kiadatlan versek (1955-1959): Vagonrakás után; Április; Futamok; Osztályidegen ballada; November, 1956; Kagyló; Ars poetica; Vers, semmiből; Özönvíz
November, 1956 A hegy mögött géppuska szól. A csend függönye megreped. A csillagos lövész lapul, kesztyűi közt a cső remeg. Tank bődül, hemyótalp csörög. Nyúzóink hegyezik fülük. Új urak, senki urai, hol lennétek most nélkülük? Üres tárnákban kong a csend, ropog a korhadt ácsolat. Pókhálót sző a félhomály géptermek üvege alatt. A vén paraszt az égre néz, szemébe fér a félvilág, s hallgat. Már nem is várja tán Pesten maradt három fiát. És áll az ország, áll a föld. Szorulnak barna öklei. Voltunk! Az első győzelem! A Föld nevünkkel van teli, s forgáccsá tört facsillagok füzénél jövőnk szendereg. Ha ütnek is, ha vernek is, többek vagyunk, mint emberek. (1956) Kagyló Térdemre tetterő, nézem. Érdekes. Kerek, finom, mint valami törékeny nagy virágból egy szál kecses szirom. 1046
