Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11-12. szám - Mórocz Zsolt: "Hej, forradalmak, forradalmak!" (esszé)
MÓROCZZSOLT „Hej, forradalmak, forradalmak!” Mi drágább az embernek: a haza becsülete vagy a rongy élete? Ottlik azt válaszolja, hogy a rongy, a túlságosan is ronggyá vált élet fontosabb a haza absztrakt becsületénél. Utolsó művében hosszan polémizál erről Petőfivel. Túl kell élni, ez a dolgunk - írja. Lehet, hogy mi, magyarok gyáva csürhe vagyunk, megannyi sehonnani bitang, akár a többi nép, de nincs másunk, pusztán a rongy életünk. Azután elérkezik egy nap - Ottlik életében csakúgy, mint a regényben - amikor kiderül, hogy a magyaroknak semmi sem drágább többé a haza absztrakt becsületénél és visszanyert emberi méltóságuknál. Talán ennyi egy-egy forradalom értelme. Bibó István az európai társadalom- fejlődés hozadéka felől vizsgálva a kérdést hasonlóan látja a lényeget, de így tapasztalta már fiatal ösztöndíjasként is Nyugat-Európát járva: Franciaországban és Svájcban meglátszott az emberek viselkedésén, hogy ezekben az országokban volt forradalom. Az emberi méltóságnak - mondja nyilatkozatában - olyan formája jelent meg a számomra, amelyről világosan tudtam, hogy ez otthon nagyon csökevényesen létezik csak. Bibó kétséget kizáróan a győztes forradalmakra gondolt, hiszen a levert forradalmakat követő vérbugyborékos megtorlások gerinc- és tudatferdítő hatása történelmünkből közismert. Más nemzeti karaktert alakít ki a diadalmasan megvívott forradalom és mást a sárba tiport. A honi történetírás és publicisztika évtizedeken keresztül azt sulykolta a köztudatba, 1956-ban ellenforradalom tört ki. Az ősforrás az október 24-én összeült sztálinista - Gerő, Hegedűs András uralta - MDP Központi Vezetősége, ők nyilvánítják ellenforradalommá az eseményeket. A forradalom szó ugyanis foglalt volt, a kommunista párt tulajdonát képezte. A képlet így festett: polgári forradalom, proletár forradalom. Ezzel lezárult a forradalmak kora, legföljebb a hétköznapok forradalmából vehették ki részüket a lánglelkű sztahanovisták az ideológia frontján. Hajdani patrónánk, bizonyos Kari Marx közismert vélekedése szerint ugyan a forradalmak a történelem mozdonyai, ám ezt a pompás megfigyelést meglehetősen sajátosan értelmezték az újonnan feltűnt különös vágású masiniszták, akik - mint közülük az egyik legkülönösebbtől értesülhetünk - kommunistának nevezték magukat. Nos, azt állították ezek a különös vágásúak, hogy velük véget ért a történelem, mert itt a szocializmus, amit rövidesen egy minőségileg új kor fog követni. Az aranykor, a mennyek országa, a mirádzs, a kánaán, a paradicsom - más mitológiák kifejezéseivel élve. A kommunisták mindezt, együtt, kommunizmus1027
