Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 10. szám - Gróh Gáspár: Péntek Imre: Kényszer és képzetek

tozott volna. Ezt Péntek Imre is pontosan érzékeli, még akkor is, ha ennek az ismeretnek viszonylagosságáról is tudomása van. Kötetének záró ciklusaiban már ez a harcosan-karcosan ismerő közéletiség tér vissza - a pályakezdéshez képest hasonlíthatatlanul árnyaltabban, meditatívabban. „Mintha jártunk volna már e tájon / ez istenverte, szikes, szűk lapályon, / hol engedélyezett a koldulás” - írja, másutt hasonló bizonytalansággal: „Hát túl vagyunk hogy min, az nem világos, / de túl vagyunk, kétségtelen; / múlton, haragon, érveken / (hagyatékodon, Kádár János)...” A mondat kijelentőmódban áll. Hogy kérdőmondatként is leírható, az Péntek Imre nézőpontjának aktualitását bizonyítja - ami egyébként a válogatott és új versek kötetének belső logikájából amúgy is következik.

(Széphalom Könyvműhely - Vörösmarty Társaság, Budapest - Székesfehérvár, 1995.)

1015