Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 10. szám - Gróh Gáspár: Péntek Imre: Kényszer és képzetek
GRÓH GÁSPÁR Péntek Imre: Kényszer és képzetek Mintha egy másik világ lett volna... Mert akik végig élték, azok is alig értik ma már, hogy mitől volt ügy, mitől lehetett szenzáció idestova majd harminc éve, hogy valakik meg akartak jelentetni egy verseskötetet, amelyben nem szálltak szembe rendszerrel, nem agitáltak holmi szövetségi rendszerek és örök barátságok ellen. Hanem csak írtak és összeállítottak egy olyan kötetet, amit nem a központi hitelesítő cenzurális helyeken hagytak jóvá, amit csak úgy, tiszteletben tartva a status quot, de mégiscsak a maguk örömére írtak, szerkesztettek. Maga a gesztus volt botrányos: hogy vették valakik ezt a vér- lázító és elvtárskísértő merészséget, hogy utánanéztek: ehhez joguk van a fennálló törvények és rendeletek szerint is. Hallatlan impertinencia volt tehát 1969-ben (illetve azt megelőzően), hogy Kilencek néven közösségbe szerveződtek és a maguk erejéből próbálták megjeleníteni az Elérhetetlen fold című antológiát. Tény, azonban, hogy bármennyire is ártatlannak tűnnek a történet ténybeli devianciái, a történet nem erről szól, hanem arról, hogy ezek az ifjak felrúgták a kialakult játékszabályokat, nem fogadták el a korszak vezérszavának kikiáltott konszenzust, miszerint megbékélés az, ha a szabadságuktól megfosztottak tudomásul veszik, hogy nem szabadok. Mindez Péntek Imre költészetének máig meghatározó háttere, s e költészet alighanem a genezisével határozható meg legjobban. Ha értékeit vesszük szemügyre, akkor is, s ugyanígy, ha a természetbe épült esztétikai korlátokat vizsgáljuk. Miről is van szó? Mindenekelőtt arról, hogy Péntek Imre - mint nem egy kor- és pályatárs, mindenekelőtt talán Ladányi Mihály - a költészetbe megannyi szociografikus és publicisztikai elemet vitt. Ezt erősítette az a József Attilától eredeztethető vonás, hogy ezek a motívumok a költészet természetes tárgyaiként funkcionálhattak. Alapjában véve azonban ez csák a látszat volt: ahogyan a tárgyias költészetben éppen a tárgyak a legkevésbé tárgyi természetűek. Mármost ha ebben hétköznapi elemeket sorakoztató közegben nem az azokhoz való viszony a megkülönböztetett költői probléma, hanem maga a köznapi világ, akkor ebből nehezen lesz valóság költészet. Péntek Imre versvilágát éppen őszintesége, a valósághoz való kötődése, a korszak belső ellehetetlenülését kimondani akaró igyekezete teszi pályakezdése idején s azt követően is hosszú ideig érdekessé és figyelemreméltóvá, ami ma a legkomolyabb tehertételnek tűnik. Mindebben nem pusztán egy más esztétikai beállítódás uralomra jutása játszik döntő szerepet, hanem az a társadalmi 1012
