Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 10. szám - Báger Gusztáv: Arányok; Vonalkód; Kigyulladt idő; Szülőföld; Az átmeneti ember leltára; Hajnal - ősállapot; Reggel (versek)
Álmaink ólom-feje - zöldben áramló zene Titkos szavak intése - bennünk visszhang verése... Mit az idő ujja von - kódot hagy a homlokon Kigyulladt idő Az idó': végtelen kanóc, örökké ég, izzása néha fellobban és világít, mikor az örök fogoly: lázadó lelkem börtönéből kiröppen egy madárnyit. Az idő: végtelen kanóc, örökké ég, izzása néha fellobban és világít, amikor nyári éjszakán a csillagok megszaladnak és futnak egy világnyit. Szüló'fóld Mondják hogy elfogytak a gombák az erdőn azt se lehet szedni Mondják hogy elfagytak a vesszők borért Zalába kellett menni Mondják hogy elment a szomszéd a pap meg új harangra gyűjtött Itt nem kell felkapcsolni semmit halk dinamó csak belül zümmög
/
