Életünk, 1996 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 10. szám - Tábori Ottó: Születés; Anyám (versek)

TÁBORI OTTÓ

Születés

Az ölben vulkánkitörés a sejtek felszabadulása a különválás kezdete egy új test felcsillámlása az első lélegzet a világra való kitárulkozás a kötelező kidobódás a legvédettebb börtönből a méhből a karba forró szeretetzivatarba a nap fényét is megzavarva a kiálmodott gyermek testek viadalma viharos virradata kiáradt - gyöngyöző zenéje az öröm s a fájdalom meztelen villongásaiban a világ belsejébe lépve

Anyám

Gabinak

Én tudom honnét jöttél, de elmentél, tán Isten szigetére apámmal, villámló, hű szív vall így, halállal, kiáltva azt, hogy világra vezettél.

Ha rámrezzent a lét, tüzéből kimentsél, ha rámszáll a fényt elfedő nappal, jövök eléd szeretet-hadakkal, hogy tested nagy, szép kráterébe ejtsél.

Döröghetnek, és zúghatnak a rímek, a szarvas csillagok, s fürge hírek, vallók neked megújult sebekkel,

úgy, ahogy kell, de mégis éppen ma most, fokozd erőid, s százszor is szorozd tündöklő agyadban, s ha kell, rejts el.

956