Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Jász Attila: A test ige akar lenni - Vasadi Péter: Mindenki aranyat sejt
JÁSZ ATTILA A test ige akar lenni VASADI PÉTER: MINDENKI ARANYAT SEJT (EGY FEKETE-FEHÉR FILM) Mintha egy fekete-fehér film idéződne fel Vasadi kötetét olvasva, amelynek se a címére, se a történetére nem emlékszünk már... Ami megmarad, mégis olyan élmény, mint Vasadi kötetében az izgalmas fény-árnyék játék, ami évtizedek múlva is előhívható lesz emlékeink vetítővásznán. A filmszerűség élménye abból adódik, hogy a profi filmesekre jellemző vágástechnikával egymás után/mellé egymástól távoli, éles és pontos képeket villant, de úgy, hogy összhatásukban erősítsék egymást, és a záróképben, kimerevítve felismerhetővé váljék a szándék. E látomásszerű, de mikrokozmikus képek kifejezik Vasadi szemléletében — még extrém megvalósulásukban is — minden bizonytalanság ellenére, a reményre való összpontosítást: „Te már azelőtt is / vártad a parton jelemet, mely kevesebb volt mint / vízipók lába nyomán a tótükör rezzenete”. Megerősítésként hozzáteszi: „De jel volt” (Kalokagathia). A filmszerű impressziókat, a szavak vibrálását már a korábbi versekben is megszakította szándékosan, amikor a „lényeget” akarta kitapinthatóvá tenni: „Testet tapintok. Csak húson, csonton át / érzem a lényeget. (...) Titok csak testben él / húst fogamzik, karját / növeszti, forgatja könyökét / s ami bevonja /-----a bőre, sorsa, f ényhalála-----/ abból mosolyog ki” (Misterioso). Mindez a jelen kötet nyelvén így h angzik: „beírva a húsba szavakat: / olvashasd a világot, melyben m / indünk teste ige akar lenni” (Magánbeszéd). A biblikus parafrázist túlemeli a megszokott közhelyen, Jézus testté válásának modern János apostoli áttételét alkalmazza a költészetre, ami a maximalitásra való törekvést fejezi ki — egyrészről; másrészről pedig van egy ironikus felhangja az utolsó tagmondatnak. Minden kifordítva működik a világban, kaotikusán. A szemközti oldal utolsó sorai segítenek: „pedig / kifordulhatnál a sarkaidból: / az üdvösség forgópontja a hús” (Animusz). A mostani szövegkörnyezetben a biblikus jelentésréteg csupán az elhallgatással kap hangsúlyt, a jelentéshiánnyal, mert mindenki ismeri a negyedik evangélium szövegének ide vágó részeit, és itt mégsincs szó róla, csak hallgatás. Mert mindenki aranyat sejt... De az nem ott van, hanem máshol. Nem az arany mosótálban. A Tamariszk kötetben azt írja: „arannyá rohad a világ”. Ezt, ma a kötet nyitóversében úgy fogalmazza: „Fekete homokot / merítesz a fatálba, pedig / aránylik alattunk a homokpart” (Bujkálok benned). És ezen a ponton, az első versben megbukik a fekete-fehér filmteória, mert az aranymosótálban a sejtett arany helyett csak fekete homok van, amíg az alattunk lévő homokpart, ahol állunk, aranysárgán fénylik. Az arany, mint jelkép megszínezi a fekete-fehér kontraszt jegyében elkészített kötetet. A Biblikus szimbólumok szófejtése szerint az arany a HIT, a HŰSÉG és az IGAZSÁG szimbóluma. Laodiceának azt tanácsolja az Úr, hogy tőle vegyen aranyat, hogy gazdag legyen. Jézus hit által közvetített igazsága az igazi gazdagság ezen a világon. 88
