Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 10. szám - Kiss Ferenc: Napló

1973. szept. 13. Dér volt itt, ijedelme riasztó. El van készülve, hogy letartóztatják. A múlt hónapban a 7 Napnál megkereste két újvidéki detektív,s a következőket kérdezgették:

Mióta ismeri Kiss Ferencet? - Kikkel tart még itt, a Vajdaságban K. F. kapcsolatot? Hányszor járt itt, mikor és miért? Kinek a meghívására? - Tudja-e, hogy K. F. a magyar irodalom egyetemességének a képviselője, s akadályozza a vajdasági m. ir. integrálódásait a jugoszláviai irodalomba? - mi erről a véleménye, Milyen szerepet játszott K. F. a Csáth-szobor létrehozásában, a Kosztolányi szorgalmazásában, továbbá az újvidéki és a szabadkai írók ellentétének kialakulásában? Mit tud a Bori-Kiss F. vitáról? Miről beszéltek Re- hákéknál, mikor K. F. és Béládival ott voltak?

Dér állítólag megmagyarázta, hogy K. F. nem vonta kétségbe a jug. m. ir. különállását, csak a kettős kötődés álláspontján áll, mint sokan mások, és Bori antológiájában, kiadói tervezetében a színvonalat tartotta alacsonynak.

Ugyancsak Dér mondta el, hogy Rehákéknál találkozott Borival, aki már ismerte a válaszcikkemet. Valakitől megszerezte. (Ilia tehát ezért írta, hogy leömlött tejjel, ezért nem küldi vissza idejében?) A Kortárs leveléből - úgymond - „kimaradt”, holott azt írta KSI, hogy „mellékelten küldöm...” Ez persze - Bori szerint — hazugság. Kiss F.-nek pedig az előbbieknél is kíméletlenebb választ ír. 10 évig visszamenőleg összeszedi az elírásaimat, mert én is szóvá tettem, hogy Toncsnak tulajdonította Grósz Ady könyvét. Végleg leszámol K. F.-cel, megsemmisítem, elmegyek a legmagasabb fórumig.

2*

Mindebben az az ördögi, hogy itt Bori kizáratását emlegetik Czinéék (ami nem igaz), mártírkoszorút képzelnek a B. feje köré, s közben a jugoszláv rendőrség az általa rólam megfogalmazott vád igazolásán fáradozik. Utánam nyomoz. Ha Bori nem süti rám a „hungarocentrizmus” bélyegét, ez nem következik be.

Úgy látszik, beváltja, amivel fenyegetőzött; hogy ő a maga igaza érdekében (mert ez szerinte az ottani magyarság érdekével is azonos) nem riad vissza semmilyen eszköztől sem.

Sokan intenek, hogy legyek én a bölcsebb. Lennék is, de a dölyf, a megsemmisítő indulat, az ausradieren programja elviselhetetlen számomra.

Még meddig? címmel a Népszab. szept. 21-i száma (1973) L. L. aláírással háborog a kupacsapataink tegnapelőtt elszenvedett vereségei miatt. A hibát, mint Szepesi a közvetítés során, ő is a vezetőkben, a játékosok kényeztetésében, elkényelmesedésében keresi. Az erkölcsi, pszichikai kondíció állapotáról hallgat. Persze nehéz is a futballapály és az egyetemes depresszió, defetizmus, egyensúlyzavar között az összefüggést kitapintani. De lehetne.

905