Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 10. szám - Kiss Ferenc: Napló
KISS FERENC Napló Tegnap Sántával Gyomron voltam. Most hallottam tőle először, hogy megírta, amit akart. - Előtte az Erzsi anyját temettük, Sánta is búcsúztatta. Gyömróról jövet elmesélte, hogy kétéves koráig nem mert a napra menni. Folyton az ágy alá bújt, enni is alig lehetett kihívni. - Meg elmondta, miként főzi meg reggel 6-kor a rántott levest. Aztán visszafekszik előbb a bal, aztán a jobb oldalára, végül négykézlábra. így járja át a leves a gyomrát, s végez ott hasznos folyamatokat. Cukorrá alakítja a rántást (a búzát). Különben Gyömrői megint arról beszélt, hogy az ember jónak születik, minden gyerek az igazság pártján áll, csak aztán elrontják. Az Áruló-1 a fanatizmus ellen írta. Azok ellen, akik fanatikusan ragaszkodnak ahhoz, ami van. (Ilyenekbe ütközött pl. az új gazd. mechanizmus is.) Eszembe jutott: és akik az újat akarják fanatikusan megvalósítani? - Az Áruló öt alakjának jó tulajdonságaiból elképzelhető egy hatodik, annak érdekében írta a regényt. - Ez jó. Tegnap (’73. júl. 16-án) este volt a VIT delegáció gálaestjének a főpróbája. Ferkóék is zenéltek, hát elmentünk. Hivatalos embert nem is láttam, úgy látszik, teljes a bizalom vagy nem tartják túl fontosnak ezt a műsort. Pedig az volna. Bizalommal és azzal a régi izgalommal néztem az egész elé, amivel annak idején mi készültünk Bukarestbe. Az ember külföldön nem a Pándi, nem az E. Fehér ellenfele, csak magyar, s ösztönösen is szépnek szeretné láttatni a maga nációját. Nos, ez a műsor erre alkalmatlan. Részleteiben és egészében is elhibázott, olcsó, felszínes, sokszor vásári. A Bergendy-együttes hangorkánja, s a körülötte ringó fiatalok Nyugatot szeretnék lepipálni az önkívületig fokozott őrjöngéssel, de hiteltelen az egész, s nem hiszem, hogy kellene, hogy önmagunkat ezzel a művészetellenes idegbaj-imitációval kellene reprezentálnunk. A zenekar azonban tudja a dolgát. Legrosszabb a balett-szóló volt, Eck Imre Bartók-zenére egy férfit sétáltatott a színpadon 20 percig: töprengett: menjen, ne menjen, tegye, ne tegye? Tánc, táncsszerű mozdulat semmi, csak töprengés.Kifejezéstelen, dögunalmas nagyképűsködés. Végén azt hittem, paródia. A közönség röhögött is. Nem paródia. A nyitóképek az eddigi VIT-eket akarták felidézni, a rendező nemzetek dalaival. Ám a filmen jól megoldható montázs itt kínos nehézségekkel esett ügyetlen és banális darabokra. 903
