Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8-9. szám - Szentpéteri József: Őstörténet-kutatásunk sorszemközt
ziállatfaj csontjai kerültek elő különféle temetkezési szokások emlékeiként a sírokból. A közelmúltban váratlanul elhunyt Bökönyi Sándor kutatásai rámutattak, hogy ezeket részben Kelet-Európából hozták magukkal (szarvasmarha, juh, kecske, ló, kutya, teve), részben már a helyhez kötött, letelepedett életmód jellemző egyedei (sertés, tyúk, lúd és réce). Az ekés földműveléshez az igába fogott szarvasmarha biztosította a vonóerőt; legfontosabb állatfajuknak mégis a ló tartható: a honfoglalók könnyű keleti lovai mellett - a páncélos lovagokkal - hamarosan megjelentek a nehéz nyugati lovak is. A 9-10. századi földművelés emlékeit Balassa Iván mutatta be. Főként a Kazár Kaganátus régészeti műveltségét hozta bizonyítékul a magyarok egykori szállásterületéről: a szaltovo-majaki kultúra népessége a nomád állattartás mellett szántóföldi földműveléssel, szőlő- és gyümölcstermesztéssel is foglalkozott. A termelt növények és termelési módszerek régészeti ásatásokon előkerült nyomait Gyulai Ferenc gyűjtötte össze. Mindketten részletesen foglalkoznak a haszonnövények szókincsének eredetével, a növénytermesztési ismeretek fejlődésének jellemzésével. A kora középkori vaskohászat kutatása napjainkban elsősorban Gömöri János nevéhez fűződik. A 9—10. századra keltezhető kohók, vasnyerö- helyek és salaklelőhelyek elsősorban Nyugat-Magyarországon (Vas és Győr- Moson-Sopron megyében), Burgenlandban, Somogybán és Borsod-Abaúj- Zemplénben találhatók. A vasérc gyűjtése és fejtése szinte kizárólag felszíni, vagy felszínközeli gyepvasérc-előfordulásokon történt, ahol a vasérckoloncok néha az emberfej nagyságot is elérhették. A mindennapi élethez szükséges nagy mennyiségű kovácsolt vas nyersanyagának előállítása azonban meglehetősen fáradságos munka volt: egy korabeli kohóban végzett kísérleti olvasztás során 11 órai fújtatás után képződött csak valamirevaló szivacsos szerkezetű, mágnesezhető bucaelőzmény. A vaskohászathoz fűződő mitikus hiedelmek szinte minden nép hitvilágában egy kovácsisten személyéhez kapcsolódnak, így a magyar népmese is megőrizte, az Égi Kovács vagy Országkovácsa alakját. A magyar őstörténet és honfoglalás kor régészeti szempontú konferenciáján érintett témakörök mind azt példázzák, hogy mennyire sokrétű és teljes volt őseink élete, milyen gazdag hitviláguk és tárgyi kultúrájuk — milyen sokat tudunk róluk és mennyire keveset. Egy-egy tudományág eredményeit felvonultató tanulmánykötet segítségével egyre közelebb kerülhetünk honfoglaló magyaljainkhoz, bár tudván-tudjuk, hogy a róluk alkotott kép sohasem lesz teljesnek mondható... 862
