Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8-9. szám - Jánosy István: A János evangéliuma (esszé)
Összefoglalva: Kajafás nem ítélte halálra Jézust, mert erre nem volt kompetenciája. De minthogy Jézus magát Messiás királynak deklarálta és ennyiben pőre rómaellenes politikai pörré változott, amiben Pilátus az illetékes bíró: Kajafás kiszolgáltatta Jézust a helytartónak. Most már Pilátuson múlott, minek ítéli Jézust: veszélyes lázadónak-e vagy ártatlannak. JÉZUS PILÁTUS ELŐTT Az elbeszélés mindenképpen régi: I. Jánostól való, együtt halad Márkkal, csak míg Márknál Jézus egy „Te mondád”-on kívül nem felel semmit Pilátusnak, néma marad; addig I. Jánosnál Jézus elég sokat válaszol a helytarótnak. Nagyon valószínű, hogy a vádlók - a főpapi társaság - a Széder-est előtti délelőtt már nem akartak belépni a pogány épületbe, nehogy tisztátalanná váljanak. Elég furcsa, hogy Pilátus kérdésére: „Mivel vádoljátok ezt az embert?” - a vádlók nem is említik a vádat, hanem nagy hetykén így válaszolnak: „Ha ez nem lenne gonosztevő, nem adtuk volna át neked”. - Pilátus, a jogász ezzel nem tud mit kezdeni, logikusan ezt feleli: „Akkor vigyétek és ítéljétek el ti a ti törvényetek szerint”. Erre a vádlók: „Mi nem ítélhetünk halálra senkit”. Ez nagyjából meg is felelt a tényeknek. Erre Pilátus Jézushoz fordul, és ugyan mi érdekelheti őt, a római bürokratát? Mit követett el?”, talán felségárulást, amiért halálbüntetés jár? Megtagadta a római szuverenitást? Fegyveres felkelést szervezett? — „Te vagy a zsidók királya?” - Jézus ekkor mondja ki a Márktól is jól ismert: „Te mondád” szót. Tehát nem állítja, de nem is tagadja. Rögtön meg is magyarázza: „Az én országom nem e világról való”. Pilátus ebben meg is nyugoszik, hiszen katonái jelentéséből már hallhatta: a Jézus körül olykor összeverődő tömeg politikailag ártalmatlan, fegyver nincs náluk és főleg nőkből állnak. Jézust afféle fantaszta idealistának tarthatta, aki nem egészen normális, pláne, mikor az igazságról magyaráz neki - ha ugyan... hiszen valószínű, hogy ez Il.János betoldása. „Nem találok benne vétket” - és ezzel el is bocsátotta volna. De a vádlók nem tágítottak. Következik a Barrabás-jelenet. Jézus vagy Barrabás. Ezt ugyanígy írja le Márk is. Nem tudunk róla, hogy a rómaiak eképp gyakoroltak volna amnesztiát, mégpedig a nagy ünnepekre időzítve bevett szokásként. Különben is Jézus még nem volt elítélve, miért kellett volna neki megkegyelmezni? Még egy probléma. Jánosnál e jelenet után következik Jézus megkorbács- lása és kigúnyolása - még az ítélethozatal előtt. A rómaiaknál a korbácsolás az ítélethozatal után következett. Márknál is így van. Ismert felfogás: Pilátus azért korbácsoltatta meg Jézust és figurázta ki, hogy szánalmat keltsen a tömegben, s így elálljanak a keresztrefeszítés követelésétől. Naiv felfogás. Hol van egy fanatizált tömegben szánalom? A hecc láttán annál jobban nekivadul. Nem. Pilátus inkább azért rendezte meg ezt a siralmas jelenetet, hogy orrot mutasson a főpapéknak: „íme a királyotok!” - és ezzel kifigurázza és nevetségessé tegye a zsidók messiás-várását. Ugyanezt tette a keresztfa feliratának megfogalmazásával is. Hogy Pilátust megfélemlítette volna a tömeg mocorgása? Őt, a különösen kegyetlen rómait, aki ennél sokkal nagyobb összecsődülést tömegmészárlással oszlatott szét? Mikor még frissen érkezett Jeruzsálembe, bevitette a katonai 815
