Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Jánosy István: A János evangéliuma (esszé)

János még arról is tud, hogy Jézust először Annáshoz vitték, Kajafás főpap apósához, aki a főpapi család valóságos feje volt. Ez valamiféle előkihallgatás volt... A főpap tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust, aki így válaszolt neki: „Én nyilvánosan beszéltem a világhoz, mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók szoktak összejönni, titokban nem beszéltem semmit. Miért kérdezel engem? Kérdezd meg azokat, akik hallották mit beszéltem nekik: íme ők tudják, mit mondtam.” Erre egyik templomszolga... arcába vágott Jézusnak és így szólt: „így felelsz a főpapnak?” Mire Jézus: „Ha rosszul mondtam, bizonyítsd be, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engemet?” Aztán Annás elküldte a hivatalban lévő főpaphoz, Kajafáshoz. (Ján. 19: 19- 23.)

Ennyit írt le János. Furcsa, hogy a kihallgatás tartalmáról, az ítélethozatalról egy szót sem ejt. Mindössze ennyit tudhatunk meg Jézus pőréről. Bizony ez nagyon kevés ahhoz, hogy tiszta képet kapjunk. Schalom Ben Chorin mégis megkíséreli rekonstruálni a történteket.

Miért kezelte Jézust a két főpap, Kajafás és apósa Annás olyan leplezetlen rosszindulattal?

Ez a két főpap a zsidóság emlékezetében sem kapott jó bizonyítványt. Joseph Klausner íija: Maga a Talmud is irtózattal ír a boethusi főpapok bunkóiról és botjairól. Sőt a Talmud egy rövidke népdalt is feljegyez, melynek első soraiban a bunkókról ... a középső sorok a besúgókról és keményöklűekről szólnak: „Jaj nekem Boethus háza miatt, jaj nekem az ő bunkóitól! Jaj nekem Annás háza miatt, jaj nekem az ő tollától! (írásos vádaskodástól) ... Mert ők, a főpapok, fiaik a kincstárnokok, vejeik az intézők és szolgáik bottal verik a népet!” (Peszachim 57a.)

Ezt a gyűlöletet az is motiválta, hogy Annás és főpapi lobbyja fenntartás nélkül szolgálta ki a rómaiakat és hajtotta végre kegyetlen parancsaikat. Aggodalommal figyelték Jézus minden lépését. Nem alaptalanul: mert Jézus nagyon népszerű volt az egyszerű nép körében, és ha ezek nagyobb tömegben összeverődtek, ez már maga is elegendő ok volt arra, hogy a rómaiak vérfürdőt rendezzenek.

Schalom Ben Chorin íija (158. old.) „A teológusok dogmatizmusa a negyedik evangéliumot egyáltalán nem tekinti hiteles történelmi forrásnak... Pedig Jézus pőrét éppen a János evangéliuma világítja meg. Itt olvashatjuk Kajafás szavainak igazi motivációját: Jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem az egész nép elpusztuljon. (Ján. 11: 50.) Az elővizsgálat során Kajafás megismétli ezt az érvelését (18: 14).”

Egyáltalán milyen vádakat lehetett felhozni Jézus ellen, melyek alapján elítélhették, Schalom Ben Chorin ezt a következőképpen foglalja össze:

Templomgyalázás (Márk 14: 57-58.). Jézus éles szavait, miszerint a templomot le kell rombolni és helyébe egy nem kézzel alkotottat emelni — a vád igen komolyan vette, hiszen a főpapi lobby, a szadduceusok, akik a szanhed- rinben többségben voltak, különösen allergiásak voltak ilyesmire, hiszen egész életük, mérhetetlen gazdagságuk alapját a templomi kultusz jelentette. Ha ennek forgalma megcsappan, ez végzetes volna számukra. Már azt is rossz szemmel nézték, hogy a népi kegyesség mindinkább a helyi zsinagógákban gyakorlódott, mégpedig laikusok által. A templomkultuszt különben is hevesen támadták a kumrániak, akikhez Jézus nyilván közel állott.

813