Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8-9. szám - Jánosy István: A János evangéliuma (esszé)
vallotta ki nyíltan Dániel szavaival: „És meglátjátok az embernek fiát ülni a Hatalom jobbján és eljönni az ég felhőiben.” S ez a vallomás meg is hozta a halálos ítéletet. Közben megjöttek a tanítványok és ugyancsak elcsodálkoztak azon, hogy Jézus egy helybéli asszonnyal beszélget. Az asszony meg vödrét otthagyva elszaladt a városba és hívta a többieket: jöjjenek ki a kúthoz, ott van egy férfi, vajon nem ő-e a Krisztus. Közben a tanítványok étellel kínálták Jézust, ő elutasítja: „Az én étkem az, hogy cselekedjem az én Mennyei Atyám akaratát és befejezzem az ő művét”. Ez a betoldás egész bizonyosan II. Jánostól származik, mindenekelőtt a szokásos tévedés-helyzet: a tanítványok konkrétan értik Jézus mondását, amit Jézus metaforikusán, szimbolikusan ért. De mi is a Jézus műve, amit be kell fejeznie? Az aratás. „Nézzétek a tájat, a gabona már fehérük.” Jézus ezt is metaforikusán érti: csűrbe kell takarítani a lelkeket, Isten Országába. Persze, ugyanez a mondás megtalálható a szinoptikusoknál is: sok az aratnivaló, kevés az arató. Csakhogy Jézus itt azt hangsúlyozza: más a vető, más az arató. Még kevésbé kapcsolódik a témához az aratók bérére utalás. Persze ez a samáriai asszonnyal való beszélgetést megszakító közjáték a tanítványokkal teljes egészében II. János betoldása. Utána folytatódik a megszakadt elbeszélés. A városban sokan hittek az asszonynak és maguk is kimentek Jézushoz, és megkérték: maradjon náluk még két napig. És ekkor - Jézus szavára - még többen hittek benne és ezt mondták az asszonynak: „Most már nem a te szavadnak hiszünk: magunk hallottuk őt, és már tudjuk, hogy ő igazán a világ megváltója” - ez utóbbi kifejezés nyilván II. Jánostól származik. Felvetődik még egy kérdés: honnan tudhatunk a Jézus és az asszony között lejátszódott beszélgetésről, hiszen csak kettesben voltak. Az adatszolgáltató tanítvány nyilván vagy az asszonyt faggatta ki - hiszen még két napig tartózkodtak a városban -, vagy pedig magát Jézust, ha olyan bizalmas viszonyban volt vele, hogy Jézus megnyilatkozott neki. A BETHESDAI BÉNA MEGGYÓGYÍTÁSA (5. fejezet) Abethesdai béna története mind stílusával, mind jellegzetes fordulataival egészen közel áll Márk gyógyítástörténeteihez. így biztosan a Jézus-hagyomány legrégibb rétegéhez tartozik. Jézus bevetődött a Jeruzsálem környékén fekvő Bethesda híres gyógyta- vához. A gyógyulásra váró betegek között meglátott egy béna embert, aki már 28 éve feküdt ott a heverőjén. Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” - „Uram - felelte az -, nincs emberem, hogy amikor megzavarodik a víz, odavigyen a tóhoz. És míg én odavánszorgok, már megelőzött valaki. Ekkor Jézus így szólt: „Vedd fel a heveródet és járj!” És az ember azonnal meggyógyult. És aznap éppen szombatnap volt. Érdekes párhuzamokat és ellenpárhuzamokat találunk a Márk 2: 1—12- ben olvasható gyógyítástörténettel. Ott hordágyon hoz egy bénát négy ember. A szoba, ahol Jézus tartózkodik zsúfolva van emberekkel, oda már nem tudják bevinni a beteget. Erre felviszik a beteget a tetőteraszra, megbontják azt, és 806
