Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8-9. szám - Czegő Zoltán: Fű hegyén telihold; Köszönet életért; Karok és rendek (versek)
Köszönet életért Álmodtam ébren jó napot s kinevettek a csillagok Fázódtam egymagám zöldre kékre Megfűtöztem egy költeményben ígértem s kaptam Adtam és megloptak Életre indultam s kísértek halottak Az eskü az átok mind a szívemben volt Fűszálat csókoltam s recsegett a mennybolt Voltam egymagámban magamé soha Csüggedtem kergetett népem ostora Hanyatt is csak űzve Hasmánt föld alatt sűrgönyös fenyítés vacogni nem szabad Majd elomlók fák közt oldódom füvekben nem tudván hogy éltem csak azt hogy születtem Karok és rendek Csak firtatom ebben a nagy ajróper tülekedésben hogy kapkodnak fűhöz fához az életrevalók mert hogy pénz kell forte a honi föld fenekéből is jachtra jattra állni kell ám a nagy magyar sarat katonásan a hajtásban És nemzet(rész) a puskákkal bekerített hazában tenyerével takarja röstellkedve csóré fenekét melyről a mostani kényes nagyurak leszámítolták gondosan a nadrágot is
