Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Pusztai János: Önéletrajz (részlet)

mozdítóként futkorászott a háztömb körül; mellékes keresetért lépcsőt és járdát sepert, virágoskertet ásott, bokrokat nyesett, havat hányt, azonkívül pedig a Nagybánya tartományi pártbizottság gazdasági osztályán zaboláskodott: felügyelte a takarítónőket. Előszeretettel „bukott” a tömény italokra. Olcsósága miatt főként a fehér pálinkát pártfogolta. A suttyomban fogyasztott ez meg az barnás-feketés bőrét egészen rászárította; múmia-tokba lehetett volna zárni és falhoz állítani a múzeumban. Egyelőre azonban Táke csak Szakácsnő mellé ültette, hogy figyeljen, füleljen, lásson, halljon „román szocialista igazságosságot”. Nem is volt semmi hiba. A tanúk hamarosan a törvényszéki népi ülnökök nyegle pózában tetszelegtek; bólogattak, szájukat hangtalanul mozgatták, a fejüket csóválták, a térdükre csaptak, mosolyogtak, savanyítottak, gö- cögtek, kacarásztak, beberésztek, kezüket összecsapták, vállukat felvonták, homlokukat ráncolták, karjukat széttárták, pillájukat rebegtették. Táke újra ráförmedt Jánosra: Azonnal adja elő azt amit nem lenne szabad a lakásában tartania! János tétovázott, tegye ki írógépét az asztalra vagy ne tegye ki? Fegyvere, lőszere, gránátja, aknája, bombája nincsen, legalábbis reméli, akkor meg az Erikája is megteszi. A múltkoriban rendelet jelent meg arról, hogy a Román Népköztársaságban bárkinek lehet írógépe. Ez nem bűnjel!, méltatlankodott Táke. Vigye innen! Hozza a kéziratokat, a leveleket, a feljegyzéseit. Lássuk, miket firkál maga itten. Jáke, aki galagyolt valamicskét magyarul, ennél fogva tehát „magyar-szakértő” lehetett, először a levelekbe ragadt. A különböző szerkesztőségek válaszait türelmetlenül oldalt hányta, Illyés Gyula két kézírásos „episztolájánál” viszont vigyorogva elidőzött, aztán lefoglalta. Táke győzedelmesen intett Jánosnak: írja rájuk, hogy Gásit la mine in data de 08. 12. 1965. (Nálam találták 1965. 12. 08-án.) János gondolatban fogta a fejét, miért kellett Illyés becses soraival így könnyelműsködnie? Miért nem rejtette el őket? Akárhova. A föld alá is. Illyés Gyula első levele Ösvény a világba című önéletrajzi munkájával volt kapcsolatos; megdicsérte, majd kijelentette: aki ilyen rátermetten tud fogalmazni, az ne álljon meg félúton, vágja nagyobb, minél nagyobb fába a fejszéjét. János elbeszélését (kisregényét) ezer- kilencszázhatvannégy végén, esetleg hatvanöt elején Pirk János festőművész csempészte át a határon és vitte el Budapesten Illyéshez. Ennek az „akciónak” Máté Imre Érmihályfán élő költő, Pirk barátja volt a kezdeményezője. János a gépelt szöveget egy vasárnap délelőtt, a Ligetben bízta rá újdonsült ismerősére. Örvendett, hogy az anyaországiak közül valaki hajlandó segíteni a kapcsolatteremtésben. Illyés Gyula másik, körülbelül ugyanolyan teijedelmű, úgy tizenkét-tizenöt soros levele János egyik novellájának (ki tudja, melyiknek) a megérkezését, kézhezvételét nyugtázta. Ezt postán kapta meg. Átadja a Kortársnak vagy az Új írásnak, ígérte. A novellának nyoma veszett, és íme, mennek utána Illyés Gyula pótolhatatlan mondatai is. Illyés elintézése, („pontra- tétele”) után a házkutatás eseményei felgyorsultak. Jánossal Táke még sokszor leíratta: Gásit la mine... Az elkobzott „tárgyak” között a továbbiakban Máté Imre és a fiatal kolozsvári költők (Apáty Géza, Király László, Farkas Árpád és mások) baráti, tartalmukban, felfogásukban, ártatlan, ártalmatlan híradásai, János külön füzetbe másolt, véglegesített versei, naplófeljegyzései szerepeltek. A végén Jáke, a „magyar szakértő” az Ösvény a világba egyik gépelt példányában felfedezte a propaganda szó népies változatát, a propa- bandát, ahogy azt a János anyja, az anya szokta (tudta) használni. Nem kö785