Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Kiss Ferenc: Napló

Utána Aladár kifejtette, hogy ő helyesli E. Fehér Pál ama igyekezetét, hogy a magyarságot önbírálatra sürgeti. - Hogy volt azzal a pozsonyi ismerősünkkel Erzsiké? — SE. elmondta, hogy gyerekkorában azt az ismerőst a magyar tanító csak buta tótnak nevezte. Később a katonaságnál a cseh tiszt ugyanígy.

Én azzal érveltem, hogy azóta 50 év telt el, cudarabb, mint a ’67-18 közötti, s annak szörnyűségei a magyarságot sújtották a leghuzamosabban. S ma is ez a helyzet, s ezt a nivellálás műveleteivel elintézni olyan, mint hagyni, hogy egy hasba szúrt emberben csak maradjon benne a tőr, mert az apja szintén felpofozott valakit. S E. Fehér ezt csinálja.

De az önbírálat! - így Aladár. H. Böll-re nem hivatkozott.

Önbírálat csak a teljes igazság kimondása révén lehet. így E. s én is.

Aladár: Böll ezzel nem törődött.

Én: Mert a háborúról, németekről, orvosokról kiadott dokumentumok százai ezt elvégezték. Semprun sem tárgyias. Szolzsenyicin viszont az. Ebben törvény fejeződik ki. A Hideg napok-at azért érezték többen kevésnek. Aladár: Az értékes, hasznos munka. Jó hatása lehet.

Én: Lehetett volna teljesebb is, hitelesebb.

Aladár: Sajnos ez a vonal elakadt. Illyés szakította meg.

(Folytatjuk)