Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Szítákánt Mahápatra: Romos templom; Szúette fa; A koldusfiú halála; A koldusfiú halottasmenete; Falusi halottégető holdfényben (versek) (Bangha Imre fordításai)
Szúette fa Szúette fa ez. Ne vesd kemencébe, gyötörni fog hamu-álmának hangja. Ha tudod emeld föl, mint egy holttestet, mint a holt történelmet. Emeld föl, és tedd az áprilisi fényre, hadd kerüljön még egyszer a Napisten elé. Talán ő az egyetlen pap, aki oly nagyon öreg, hogy ismeri a tévedhetetlen varázsigét, melytől holt csontjaiban újra álom susog majd. Mint azelőtt, felriad majd a szél simogatásától, s hallatszik a szúette test alatt a madarak csiripelése. Szúrágta fa ez, talán szíved vagy szívem. Ne égesd el a kegyetlen tűzben, ha tudod, tedd ki szeretettel a napra, bízd rá a szélre; talán fülébe valamilyen számunkra ismeretlen igét súg; talán a levelek, a madarak, az avar és az álmok ezt figyelik a láthatatlan halottégetőhelyen testetlen hulláját körülülve. 73
