Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Kiss Ferenc: Napló

dályozták. Ez volt az a pont, ahol ez a konfliktus, mely végül az önkéntes halálhoz vitte, elkezdődött.

Példája tanulság, hogy nem szabad feladnunk. Különben K okt. 23-án lett öngyilkos, s azt kívánta, hogy Tatán, nov. 4-én temessék el.

*

Cz. Miska levelet kapott Ilkutól s ez szemére veti, hogy az Irószöv.-ben történt összecsapásban mennyire alaptalan volt az, amikkel ő a magyar intézményeket vádolta. (Tamási temetés, Szümpozion stb.) Magához hívta Kosát, Bakost, hogy segítsenek adatokat gyűjteni a válaszhoz. Egy bocsánatkéréssel talán megúszná, de nem ez a terve. Ideges, „pogromos” a légkör. Király védi, Nagy L., Csoóri, Fekete Gy. mellette volt, Juhász „okosan” lapít. A rádiószerepléseit állítólag lemondták, bojkottól tart.

Kossuth R. 1972. nov. 5. 8.25. Az NDK-ban dolgozó magyar fiatalokról beszélt. A vegyesházasságok száma évente 400-500. Hogy hol telepednek meg végleg ezek a házastársak, arról nem szólt egy szót sem.

És. 1972. nov. 11. Szakonyi: Ami hiányzik? Nagyon egyszerű és érdekes cikk arról, hogy milyen jó, ha a nagy kapkodás lusta pihenőiben néha egy családias gesztus éri az embert. Például a hentes részéről. — Ugyanebben a számban Nemes György Tűnődések c. lapos elmeművének „Tojáslepény” c. darabja hitet tesz a nemzeti büszkeség mellett. Amellett, hogy ő személy szerint büszke. Petri is ír olyasmit, hogy ő nem büszke arra, amit más művelt, de emellett elméletileg is negligálja a büszkeséget. - Most korrigált az És. Sajátos módon: Nemes György személyes példáját mutatván fel, - ami - ugyebár - nem elég súlyos, hogy a teljes

...........cikk teoretikus érveit megingassa.

K

irály ma üzent (1972. nov. 20.), hogy hívjam fel. Felhívtam, s kérdezte, nem tudnék-e most elmenni hozzá. De igen - mondtam, s 10.30-kor értem oda. Barátságosan fogadott, konyakkal kínált. Szabadkoztam: „Nincs savam”. Aztán, erről elfelejtkezve, mégis felhajtottam. Mikor leültetett, szorongva - de nem cinkosan - kérdeztem: „Nagy baj van?”

Mondanivalóját ezzel kezdte: Ebből egzisztenciális bajod nem lehet. Velem vesztél össze Debrecenben, így ha bántódás érne, úgy festene, hogy én miattam, s természetes, hogy ebbe én nem szólhatok bele. - Úgy tudom, rövidesen beadod a disszertációdat. Vállalom, hogy én legyek az egyik opponens. Köteted ismeretében ehhez alapom is van.

Én: Meddig futja még a türelmedből? Tudom, hogy a Kritikáról szóló állásfoglalásból is csak azért maradtam ki a megbélyegzettek közül, mert Te így akartad. Biz’ isten nem akartam most újra megterhelni ezt a számlát.

K.: Jegyeztem amiket mondtál, végigmegyek. Szándékom az volt, hogy egy egészséges egység szellemét elindítsam. Mint Darvasnak is mondtam, jobban izgultam, mint az érettségi előtt. Néhány zavaró momentum ugyan adódott (Bata, ....), de azok ellenére jól alakult a tanácskozás. S aztán jöttél Te és beletenyereltél.

Felszólalásod nagyon szépen indult, azon a ponton, mikor arról beszéltél, az ember nem féreg, különösen éreztem, hogy együtt vagyunk. Mikor az egy764