Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Kiss Ferenc: Napló

színvonalat biztosítani tudja. Az életszínvonal olyan hatalom, mely a sokféle feszültséget le tudja plombálni, pacifikálni tudja az indulatokat. - De a nép „beleköpött” a koncepcióba. A minimális gyarapodásról is lemondott, s a fogyás katasztrofális fényeivel borította fel a hozott intézkedésektől remélt kényelmes állapotot.

Az egészben a tudatosság a dermesztő. S hogy ennek feltételezése jogos, több jel tanúsítja. Pl. a 30-35 000 Ratkó-féle fiatal bérbeadása az NDK-nak. Nehogy a sima törzsű fa kitüremkedjen tőlük. Az újságírók ingerültségére, mellyel a riasztó adatokat kezelik. Az „aggodalmaskodók” elleni kampány.

*

Nemzet, nemzetiség, irodalom címmel a Kritika ’72. júl. (6.) száma lezár egy ankétot. Jellegzetes példája, hogy a mások által kiverekedett igazságokat hogyan lehet elrontani. Ugyanitt Fekete S. az irányzatokról E. F. szintén.

Adalék az előbbiekhez. Tegnap (’72. aug. 4.) itt volt Strumpf Béni bátyja. Ungváron dolgozik, brácsás a területi népi együttesben. A zenekar tagjai jobbára magyarok. Eleinte a terület minden népe együttesének indult, műsorán magyar és román számokkal. Később ezeket elhagyták, ma teljesen ukrán, ill. orosz. Nemrég Kassára mentek vendégszerepelni. Előtte az együttes párttit- kámője szigorú eligazítást tartott, s ennek során ilyeneket mondott: „A magyar nyelvet pedig felejtsék el, Ukrajnát képviselik Kassán, ukránul kell beszélniük.” —

Még az együttes orosz tagjainak sem tetszett ez az ukáz.

Aztán Kassán, mikor a vásárlásra került a szó, hát ő is, meg a férje is magyarul beszéltek, s úgy belejöttek, hogy az együttes tagjaihoz is így szóltak. Strumpf - állítólag - egy ilyen esetben azzal utasította el, hogy: maga mondta, ne beszéljünk magyarul.

*

Koroknai Zsuzsa az És mai számában (’72. aug. 5.) „Csábítás az olvasásra” címmel az Arcképek és vallomások sorozat darabjait bírálja. Lapos cikk, mint a szerzője. Néhol ilyen röhejes mondatokkal: „Halász utalásszerűén említi ugyan F. Kafka nevét (s ez kétségtelen érdeme könyvének)”, de nem elmélyült.

Czinén alaposan elveri a port, akár Hegedűs Gézán. A múlt héten Faragó a Komlós-bírálat végén harapott a Mihály bokájába. - S az a baj, hogy összeszedett, okos ellentámadásra M. már évek óta nem vállalkozik. [...]

*

„Környezetvédelem, közgondolkodás” címen Alfóldy Jenő reflektál a szeptemberi Tiszatájban róluk írott mondataimra. Figyelmeztet az „értelem elmérge- ződésének” veszélyére. B. Nagy Laci cikkét választja ürügyül, az enyémre nem is utal, ami furcsa jel. Nem érzik célszerűnek a vitát? Várnak? így nagyobbnak vélik a megtorlást vagy nem akarják, hogy a piszokságaik reflektorfénybe kerüljenek? Milyen jó egy Alfóldynek! Egy eredeti gondolattal még nem járult hozzá az értelem védelméhez, de képviseletében ágálni már tud. (És. 1972. szept. 16.)

(Újságkivágás: Környezetvédelem, közgondolkodás)

761