Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8-9. szám - L. Simon László: "Az avantgárd maga a másság, a különbözés..." - Beszélgetés Petöcz Andrással
- Tudatosan megpróbálok a könyvkultúrában megmaradni. Ennek lehet még jövője, és alapvetően hiszek az irodalomban. Talán ez retrográd szemlélet, de ezen belül mégiscsak azt gondolom, hogy az irodalom avantgárd vonulatában akarok élni. Teljesen jogosan látod, itt van egy ellentmondás. Ugyanakkor elmondhatom magamról, hogy készítettem videón vizuális szöveget. Mégsem tudom ezt továbbvinni. És megkérdezem magamban - nagyon csendesen -, hogy pl. Székely Ákos vagy Nagy Pál valójában meddig tudja ezt vinni. Azt gondolom, hogy annak ellenére, ha valaki a szövegben próbál továbbra is megmaradni - nem lehet elvitatni az ő avantgárd művészetét, még akkor sem, hogyha kísérleteiben hagyományos formákat is fólújít, megváltoztat.- És mi van azzal az általad többször idézett beuysi gondolattal, hogy „Mindenki művész lehet, és minden művészet lehet.” Vallód ezt?-Vallom, vallom. Persze az is kérdés, Beuys hogy érti ezt. Szerintem mindenki művész lehet, meg minden művészet lehet, csak képes legyen fölmutatni művészi önmagát. Akár művészet lehet az is, hogy ebben a fólbolydult, iszonyú stresszhatásokkal és különböző félelmekkel teli világban egyesek normálisan tudnak élni. Ez már művészet. Az egyik általam fontosnak tartott filozófus, Marcuse azt mondta, hogy az új forradalmat a világban a kisebbségiek, a nők, a feketék, a diákok stb., akik valamiképpen elnyomott helyzetben vannak, azok fogják megcsinálni. Nem lett igaza, ugyanakkor mégiscsak igaza lett. Mert most mintha minden erről szólna, nincs már egységes érték a világban, hanem ez a másság van, ez a deviancia. Csoportok vannak, csoportokba szerveződünk. Döbbenten látom, amikor külön-külön beszélgetek öt húszéves fiatallal, hogy egyikük sem gondolkodik hasonlóan a másikkal. Nagyon nagy különbségek vannak. Amikor én voltam 19-20 éves, akkor meghatározó értékekként jelen voltak bizonyos dolgok, bizonyos világérzések. Ez nagyjából mindenkire jellemző volt, árnyalatnyi különbségekkel. Most mindenki másképpen akarja megvalósítani önnönmagát.- Már mondtad, hogy avantgárd írónak tartod magad, de ebben a sokszínű és szerteágazó, különböző csoportok érdekeitől feszülő magyar irodalomban hol érzed a helyed?- Az Új Magyar Irodalmi Lexikon a megújult avantgárd vezéregyéniségének minősít. Úgy látszik, ez vagyok. Annak ellenére mondom ezt, hogy én nem tartom így. Másrészt az a szócikk utolsó mondata, hogy az utóbbi időben versbeszéde hagyományosabb versformák felé mozdul el. Igaza van, de még sincs. Mert egyrészt nem vagyok a megújult avantgárd vezéregyénisége. Ugyanakkor a vezéregyéniség kitétel azt sugallja az olvasónak, mintha a magyar irodalomban központi helyen lennék. Én nem tartom központi helyen levőnek magamat, bár mindenki ismer, sokan tudják, hogy mit csináltam. A szakmában valóban úgy tartanak számon, mint avantgárd alkotót. így ugyanazok a csapások engem is érnek, mint az avantgárd alkotókat. Inkább elismernek egy sokkal névtelenebb valakit, mint engem - díjban stb. írhatok 753
