Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Kapiller Ferenc: Aranykor - rekonstrukcióval - Salföldi beszélgetés Somogyi Győzővel

lenne a helyes viselkedés Isten és a természet és az embertársai előtt, ugyanúgy a nép is - mint nemzet - megzavarodott.

Valószínű, hogy nekünk áldozatokat kell vállalnunk. Ezek a szenvedések azonban, amelyeket Isten ránk mért, nem egyszerűen büntetések. - Isten azt bünteti, akit szeret; annyi terhet rak rá az emberre, amennyi a javára válik. - Én nem mondom azt, amit Ady Endre, hogy nekünk Mohács kell, de hogy a szenvedésekre valahol szükségünk van, az biztos. A hivatásunk pedig az, hogy ezekben a szenvedésekben megtisztulva összebékítői legyünk a többi népeknek is. A magyar nép befogadó volt mindig. Türelmes volt a más fajúakkal, más vallásúakkal, mint most a menekültekkel szemben. Ezt a nemes nagylelkűséget kellene nekünk krisztusi magasságokba emelni.

Érdekes módon, eddig Isten megtartotta a magyarságot, pedig már többször kihalhatott volna. De hát éppen ezek az áldozatok és az elhurcoltak, legyilkoltak vértanúsága adott erőt aztán újra ahhoz, hogy talpunkra álljunk. Tehát amikor én Isten Bárányát egy racka formájában festem meg, akkor én arra is gondolok, hogy ez az égi racka bárány, ez a magyarság jelképe. Áldozati bárány egész Európáért és az emberiségért.- Csak áldozattal lehet „helyretolni a kizökkent időt”, és megteremteni az aranykort. Hamvas Béla azt írja, „... az aranykor nem történelmi korszak, hanem állapot, és ezért minden időben jelen van. Csak attól függ, hogy van-e valaki, aki megvalósítja”. - Én úgy látom, hogy ez az „aranykorteremtés” folyamatosan jelen lévő törekvésed. Vannak nyilvánvaló mozzanatai is ennek a törekvésnek: személyes példád, életmódod ezt mutatja, ám ide vehetőek műalkotásaid is. Persze nem csökkentve értéküket, számomra úgy jelennek meg, mint amelyek a „külső történethez” tartoznak. Közvetlenül szemlélhetőek. Persze, ideális esetben a közvetlenül megnyilvánuló mozzanatok megfelelnek a „belső történetnek” is. A belső történet a lélek útja, a szellem útja, a személyiség épülése, a gondolkodásmód, a láthatatlan.

Én azt látom, hogy az életformáddal és a paraszti életformán túl: művészeteddel - grafikáiddal, festményeiddel - rekonstruálod azt, ami valaha egészként megvolt, és egészként szép és igaz és jó volt. Ha a magyar történetre vetítjük a rekonstrukciós gondolkodást, azt mondhatjuk, hogy újra kell fogalmazni újrateremteni s ezáltal újraéleszteni a magyar társadalmat s a magyar történelmet. Az újrafogal mazásban - az aranykorteremtésben -