Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Kapiller Ferenc: Aranykor - rekonstrukcióval - Salföldi beszélgetés Somogyi Győzővel

s ha az beindul, feldolgozzuk a gyapjút. Van egy szövőműhelyünk tizenkét régi paraszt szövőszékkel, amit a feleségem vezet, és ő a tanítványaival ebből fog szőni. Egyelőre ez még csak terv és vágy, mert a műhely működik ugyan, de nem rackagyapjúval. Egy fázis még hiányzik: a kártolás és fonás.

A lovak hátaslóként szerepelnek és szintén hasznosak, mert nem hogy autónk volna, még biciklink sincs. Amióta ezek az állatok vannak, a hátukon járunk a szomszéd faluba vagy a városba, s ők testmozgást is biztosítanak. Ezt talán furcsa haszonnak nevezni, de mi nem sportolunk, nem járunk se uszodába, se teniszezni. A szükséges testmozgást az állatokkal végzett munka jelenti. A legnagyobb haszon pedig a lélek haszna: a velük való érintkezés a természettel való érintkezés, és úgy gondolom, hogy a mi lelki egészségünkhöz, sőt az emberi kapcsolatainkhoz is nagyon fontos, ahogy velük naponta bánunk. Tőlük tanulunk természetes viselkedést, szeretetet, hűséget, - hazaszeretetei is, éppen azzal, hogy miattuk nem nagyon lehet elmászkálni. A legtöbb magyar értelmiségi külföldre megy, ha nyaralni vagy pihenni akar. Ok ezt nem engedik, illetve egy-két napnál tovább nem tudunk elmenni, ezért aztán a saját környezetünk szépségét vagyunk kénytelenek mélyebben átélni. Erősebb kötődésünk van, mintha mozgékonyak lennénk. Most már kezdem érezni, hogy a parasztember miért szerette olyan végtelen módon a saját szülőföldjét és a faluját. Azért, mert benne élt, benne dolgozott, nem is igen tudta elhagyni. Mert az ember elmenne ám, amikor pocsék idő van, esik az eső, undorító latyakos fagy van. Az állatok miatt nem tehetem meg, hogy na, akkor most elmegyek, mondjuk, a Kanári-szigetekre. Nem tehetem, itt kell maradjak, és akkor csodákat látok: mert egyszer csak kisüt a nap - mint ahogy ma reggel is -, s ahogy párállik a trágyadomb, ahogy olvad, csepeg a jégcsap: az gyönyörűség. S az ilyen pillanatnyi gyönyörűségeket nem lehet megtervezni, csak ha az ember ott van, és véletlenül - mint egy isteni ajándékot - kapja meg. Ez mind az állatoknak köszönhető, mert ide vagyunk rögzítve. Rengeteg olyan többletajándékhoz jutunk, amit például egy turista vagy egy nyaraló