Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Konstanty Ildefons Gałczyński: Evviva La Poesia; A művész apjának portréja; Kis mozi; Egy nő a központi hangszerboltból; Ex omni me; Líra; Elégia; (Hogy van szemem...); Úton; (De hiszen nem lehetsz...) (versek)

Szél fű, a gázlámpa fénye szivárvány, a kaszás fölsír, hisztizni kezd:

— Honnan e hét lyuk a pizsamáján?

Úgy fest, uram, mint a pikk hetes.- Épp ez az - mondom - fáj minden, fáraszt, szerelmem, drágám, avagy ma eher:

hét tőrével a búskomorságnak áttettem át, mint Apollinaire.

1948

(Hogy van szemem...)

Hogy van szemem, mondják rólam a kölkök, és köteteket firkáltak a költők.

Ez korsónak mondott, az díszes tálnak, meg pikk-ásznak, aranyszőrű báránynak.

Kollégának is hívtak, meg ölebnek, de egy se mondott rólam semmi bölcset.

Én meg, csapongó, fénylő zene, csak szálldosok a kék színek fele.

Sok fényem van. Hát szórom garmadával a sapkákra, a kalapkarimákra,

a kutyákra is, meg a kislibákra, ó-szekrényekre faragott figurákra.

Mint a víz, özönlök foghatatlan,

és fáj, hogy mindezt vissza kell majd adjam egy tolinak sincs rá igaz szava, egy sem. Nekem sok van. Azért fényiek fény-sebten.