Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 8-9. szám - Konstanty Ildefons Gałczyński: Evviva La Poesia; A művész apjának portréja; Kis mozi; Egy nő a központi hangszerboltból; Ex omni me; Líra; Elégia; (Hogy van szemem...); Úton; (De hiszen nem lehetsz...) (versek)
Egy nő a központi hangszerboltból Megjöttem, ahogy megbeszéltük, kora reggel. A hölgy azt mondta, ott vagy a zongorarészlegben. Megkérdtem, hol vannak azok a zongorák, hölgyem. A zongoraterem első emelet három. Felmegyek. De te sehol. Csak a folyót látom az ablakon túl, s a hidat: lámpaködben. Átmehetett tán a hárfa-osztályra, vélte az altiszt. Kissé görbe volt a háta, nyolcadik emelet, s a terem huszonkettes. Pompás csokrom, mint a páva farka, szétterült a liftben. Kopogok. Csöngetek. De bent senki sincsen. Az ablakon túl a Zoo, papagálysereg repdes. Épp a delet ütötték el a fali órák amikor ott kerestelek, a rívó okarinák közt, majd a szaksziknál, de ott csak három pofa... Aztán a dobrészleget jártam be, keservemben a Varázsfuvolák Osztályát kerestem, de mondták, Mozarttal ne hülyüljek, s ily részlegük soha... Tizennégy órára majd belevesztem a zene labirintusába, csak vágtattam föl-le, föl-le, s le föl. A virág elveszett. Az altiszt jött, s így lamentált, hogy a hölgy tán a harmonium terembe ment át, ablaknál íróasztal, kint bástyák, varjak és felhők. Egy emelettel lejjebb. A hetes teremben álltak a harmóniumok katonás rendben, harmónium harmonium után, 692
