Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 8-9. szám - Artur Miedzyrzecki: Bevezető

Galczyfiski sokakban elragadtatást, néhányakban fenntartást keltő művé­szete kétségkívül a modern lengyel költészet legeredetibb jelenségei közé tar­tozik. Le érni an szavaival élve ő is elmondhatná magáról: én én vagyok! Az első irodalmi föllépésektől kezdve a képzelet irányította művészi személyi­ségét, amelyben a lírai megrendülés békésen együttélt a groteszkkel, a költői tréfával és a kirobbanó humorral. A mai napig anekdoták tucatjai keringenek róla: ismeijük őket, Galczyfiski személyiség volt - egyébként tipikusan varsói személyiség -, aki helyből barátokra és csodálókra tudott szert tenni. Első, kiadásban megjelent alkotása, a Porfirion Osielek czyli Klub Swi$- tokradców (Porfirion Osielek avagy a Szentségtörők Klubja) Henri Michaux művének, a Plume (Toll) Úrnak a lengyel rokona. A két mű szinte egy időben született hasonló légkörben: a háború utáni nyugtalanságnak, a la belle épo- que-ra jellemző társadalmi értékek megingásának légkörében, amikor az egyén hasztalan kereste helyét az új világban. Némelyek véleménye szerint a Zielone G?si (Zöld Libák) tekinthető a költő első, komplett szürrealista művé­nek. A valóságban a szürrealista humor elemei kezdettől fogva jelen vannak költészetében és prózai alkotásaiban, csakhogy átalakítva, alárendelve annak az elképzelésnek, amely, ha már a Szentségtörők Klubjáról van szó, bizonyos rokonságot mutat Bertolt Brecht „Koldusoperájával” is. Galczyfiski a harmincas években lépett be a lengyel költészetbe mint új személyiség, akinek nem sok köze volt a szkamandriták költészetéhez, és szin­te semmi köze a későbbi iskolák pedáns szikárságához. Kedvenc költői: Hora­tius, Villon, Dante, Kochanowski, Shakespeare, Miczkiewicz, Puskin, Goethe, Burns, Norwid, Rimbaud, Apollinaire, Biok, Jeszenyin. És ide sorolhatnánk még Rabelaist-t is. Kedvenc zeneszerzői: Bach, Beethoven, Vivaldi, feltehetően Machaut és az Ars nova alkotói is. Kedvenc festői: Bosch, Cranach, Remb­randt, Breughel. Egy életen át tartó álmodozás Ravennáról. Végül pedig: a barokk, a művész legmagasabb rendű szabadságának stílusa. Egy ilyen költő, természetesen nem számíthatott a régi avantgarde teoretikusainak jóindula­tára. Annál kevésbé, mivel a költészethez nem fiúi tisztelettel, hanem inkább egy vidám udvarló fantáziájával közeledett. így mutatkozott be például: „köl­tő, lator és csirkefogó”; az élet jelenségeit, helyzeteit időről időre, nem is rit­kán, úgy fogta föl, mint Shakespeare: „az élet egy félkegyelmű meséje”, amely mese egyébként nem mentes katasztrofális borzalmaktól. Az 1929-1930-ban megjelent poémák és versek (többek között a Koniec éwiata [Világvége] és a Ludowa zabawa [Népi mulatság] című poémák) azonban mégiscsak ráirányí­tották a kritika és az olvasók figyelmét erre az anarchista személyiségre. Ezek 686 Bevezető ARTUR MIRDZYRZECKI

Next

/
Thumbnails
Contents