Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1. szám - Garzuly Gábor: Pályaudvar; Szerelem, szerelem; Nincs szíve a szépségnek...; Az egész világ legyen udvarod...; Ézsau!; Égszín selyembe...; Mindenség óraműve; A te jegyed (versek) ... A hárfa...; Egy város; Elolvassa... (versprózák)

A te jegyed

Csillagkép, amely körbekarol,

Látlak a mélyűrben valahol,

Ott, hol a Fiastyúk a semmibe vész, A Kiáltás magányos sötétbe hull, Semmit sem sejtve a fénytelen Távolban fölragyogsz hirtelen, Fényoszlop-hullám, táguló,

Dalolsz, lüktetve terjedő,

Egyetlen nap, egyetlen éj, Kéknapszem-szövevény.

...A hárfa pedig ott feküdt az erdőben. Sokan hallották hangját, sokan indultak keresésére, de csak igazszívűek találtak rá mindig. Ha ez megtörtént, a hárfa húrjai megzendültek és boldoggá tették azt, aki megérintette őket. Hangja hallatán pedig mindig újak és újak kerekedtek föl, hogy megkeressék. A Gonoszság is tudott létezéséről és megsemmisítésére tört, de hiába, nem tudta megkaparintani a hangszert. A hatóságok dühödten és dolguk végezetlenül tértek vissza újra és újra az ország erdeiből - de hát mit is tudna kezdeni egy papírokat tologató, egyformaságba kövesedett buta gépezet - a Csodával?

Egy város körülbelül éjfél után igen különös tud lenni. Rengeteg ember rragánya mintha összesűrűsödne ilyenkor és láthatatlan folyóként hömpölyög az utcákon. Egészen elveszik benne az, ami összekötne minket izzó villanykörteszállal. Persze, a magányos szemlélő látja csak így, az éjszakai botorkáló. Önző szabadság-vágy ez, az állandó egyedüllét vágya. A szabadság üvegén át minden egyéb kívánság alárendeltnek tűnik, így az alak, aki az éjszakában tekereg, felettébb furcsa alkatúnak tűnik szemünkben. Óhajtja az emberhez való kapcsolatokat, de ezek a kapcsolatok felszínesek, könnyen bomlók. Mi újság a szerelemmel? Mint mindenre, erre is idegenkedve néz, már a valóságosra persze! Nem szereti a valóságos dolgokat, a már elmondott történetek közt érzi igazán otthon magát, ha van kósza álma, hát annyira fellegekbe járó, valószínűtlen, hogy maga sem ér fel hozzájuk, másoknak elmondani végképp képtelen, ezért többnyire sületlenségeket fecseg.

64