Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 7. szám - Kemény Katalin: Sztélé nagyanyámnak... (próza)

állította meg? minden szakasztott úgy, a kristálypalotába nem kellett többé éles kavicsot dobnunk, tűzszikrázott az, a vízlobogás elől sem kellett futa- modnunk, a hídépítőt sem kellett idéznünk, nyissa ki, nyissa ki, táguló szemünkben tágult a háromszög lék, látod-e Rózsi, háromszöglet az, mint alvó szemeden a lekopott festék, ha behunyod is látod, minél szorosabbra, annál tisztábban, nyílik a kékfehér zuzmarafüggöny, meg ne érintsd, magától hasad, hasadéka tágul, kékfehér patakban a jég ketté válik, a víz ketté válik, a jég alatt a bárka, úszik, közeleg, angyalkendő rojtjából, angyalszál hajából fején a toliforgó, nézd csak, lenget, gyopáros zsebkendő, hímzett, az a zászlója, ő az, a bárkában a királyfi, megismerem, homlokán csillag, úszik és mégsem mozdul, a háromszög lék növekszik, tágul, hajoljunk felébe, de ne szuszogj, most meg tüsszentesz te csacska, el ne rettentsd, be ne záruljon, hogy nő, látod, lazul és hasad a lék, hozzánk jött, no, látod, ugy-e mondtam, megjött, ittmarad, mert itt van az itt, pszt, ne suttogj, lábánál zuzmarabárány, kezében alma, ó, az a nevető alma, forgatja, ragyog, tüköralma, nézz csak jól bele, guggolj mélyebbre, már nem is királyfi, leánnyá változott, talán királylány, csodakisasszony, szép, mint az angyal, még annál is gyönyörűbb, Rózsi, te vagy az! nem, mégsem, inkább nagyanya, de hajában az én szalagom, hallgass, nehogy a szemét zárja, nem látnánk többet semmit, töndérkirálynő, és az ölében, ó, bubám, ott mélyen, nagyon mélyen ölé szélesebb, mint a szakajtó, szélesebb, mint a pinceajtó, mi minden elfér benne, szélesebb mint a Piactér, szélesebb mint a Hangán a nagyrét, legszélesebb a tenger, mi minden elfér benne, nevet a szája, nevet a fülecsücske, az ölében, ott mélyen mélyen a minden, a madarak, az apró örökszem, a rigó, a tavaszi, a fényes ének, hallod, ott, az ölében nyílik a tavasz, ej, most messzebb száll, hangja ölében marad, csak egy szemecske, hangocska, magocska, morzsácska buborék, az a te jobbszemed, a varázsló búvik meg benne, ő az a varázsló sze- mecskéd bogárában, hangja ittmarad, a part marad, búgó gerle a csipkebokor alján, csak árnya bujkál, búgása marad, a madár ittmarad, az a puha kis szürke, a fülemüle, jól ismerem, ő ismer engem, meg a csiga, szarvát kidugja, cammog, mégis ittmarad, a madarak körbe röpködnek, de nem mozdulnak, és amaz ott a pöttöm palaház, a jó melegben Rózsi, mi építettük, ablakában most gyertyafény lobog, fénye el nem fogy, és mennyi játék! látod a mandulás kalácsot, tudod, halványzöld cukorjégmázas, bekaptuk, mikor senki sem látta (ebéd előtt nem szabad) bekaptuk, mégis ittvan, itt az elúszott cipő is, az egész babaház ott az ölében, játszik benne, velünk játszik és mégsem mozdul, ölében akác virágzik, a méhek lakmároznak, ne félj Rózsi, nem szúrós méhek, érzed az illatot? és mégis hull, levele sárgul, az almafán virág és gyümölcs, és csillog ágán a jégcsap, minden együtt, egyszerre, nem tudom melyik a hal, melyik a virág, melyik a lepke, az ott cserebogár, de háta akár a szentjánosbogár szikrát szór és színt vált, a rózsabogár az, nem, mégsem, ő nem az angyal, az angyal is az ölében, nézz csak oda! a báránynak is szárnya van, a szárnyaknak lángja van, a lángokban millió - ugy-e Rózsi annál már nincs több, millió apróka angyal, játékangyal, az az igazi, mindahány énekel,

628