Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Gencso Hrisztozov: Virrasztások Anyám mellett (vers)
Garzuly Gábor 1967 szeptemberében született Szombathelyen. Barátok, iskolatársak, tanárok, család és szerelmek Giliként ismerték, mert mamája -én- gyermekét várva, hajnalonként munkába menet a Sanyo zsebrádióból ezt a refrént hallotta „ Gili-giligili" és mert gyönyörű hajkoronája, finom testalkata, értelmetlen sötétbarna szememélye, gyermeki naivitása, furcsa képességei, végletes érzelmei, megfejthetetlen filozófiája, képzelődései - egy „Gili-világot" alkottak. A Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rajzszakos diákja, a századvég fiatal emberének, az utolsó lovagnak, magányos űrhajósnak személyi igazolványképe. Gábor csak fehéret és feketét ismert, ezért az itt közölt írások végletesek, az indulatok, gondolatok a végsőkig feszítettek. Ha háborúról olvasott, nem tudott vacsorázni, az amerikai filmek szörnyeit valóságnak vélte, a tudományos eredmények beláthatatlan végtelenbe taszították gondolatait, szerelmei az imádatba csaptak át, ha táncolt-a kimerülésig, ha nevetett, zengtek a falak. A fiú az idegen városba vágyódott, a lovag hősi harcba indult, a gondolkodó elsüllyedt elméleti sűrűjében, a felfedező Garzuly Gábor 1992 késő tavaszán felszállt kedvenc űrhajójára - és eltávozott közülünk. A harang volt a jele... Geszler Mária
