Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 7. szám - Kiss Ferenc: Napló

védelmében. Nem kevesebbet mond, mint azt, hogy a kurucok nem tudták, hogy a nemesek érdekében harcolnak stb. (Ez a „hamis tudat”.) Kíváncsi vagyok, lesz-e a „menő patrióták” között, aki kimutatja e „tudományosság” teljes ostobaságát. Még az sem igaz, hogy a kurucok „nem tudták”. Az sem, hogy a parasztok vallásos ideológiája vagy a görög mitológia „hamis tudat” volt, s most jön az igazi. Aki e „hamis” mítoszok lényegét nézi, az tudja, hogy pl. a görög mitológiában ember és világ viszonya a legtisztábban és legegészségesebben fejeződött ki. Persze jelképesen, metaforikusán. De ez is egy betegség, hogy a logika, a ráció nyelvét mindenek fólé állítsák. Marx szavain lovagolna, de a lényeget nem értik.

Ugyanebben az Es-ben (’72. május 6.) olvasható Köpeczi B. népfrontbeli hozzászólása is. Benne ilyen mondatok: „A szoc. országok egyenjogúsága, függetlenségük, szuverenitásuk tiszteletben tartása olyan tény, amelyet még azok sem tudnak kétségbe vonni, akik igyekeznek szembeállítani őket egymással”.

AirE. Fehér Egyértelmű igazság? címmel beleköt Tompa Lászlóba. Ürügye egy Goga-idézet, ami Tompa műsorában szerepel. Célja? Tompa kikezdése vagy harcias gesztus a román nacionalizmussal szemben? Az utóbbi hitele nagyobb lenne, ha egyszer, csak egyetlen egyszer, de mai sérelemmel szemben állna ki a magyarságért. (Népszabadság, 1972. máj. 7.)

Az És 1972. május 13. számában Egy „naiv” költő címmel Faragó revízió alá veszi az Erdélyiről szóló lexikon-tételeket. Sokallja a dicsőséget. Érvelése ordítóan felületes, látszik, hogy nem ismeri anyagát. Könnyű volna ismét megtorolni ezt a gátlástalanságot. Ezt a provokáló dühöt. - De nincs magyar fórum, amely egy vitacikket vállalna.

Hasznos alaptétele: nem Petőfit folytat, hanem Szabolcska Mihályt. Innen indulva könnyű a dolga, mert valóban nem egészen Petőfit folytatta Erdélyi. Modernebb népiség volt az, - de ez eléggé ismeretes.

1972. máj. 13. Ma zajlottak az Európa-bajnokság nagy meccsei, de az olaszbelga összecsapásról még most, 20 órakor se mondott semmit a rádió. (Szu.- Jug. 3:0; NSZK-Anglia 0:0 Berlinben.) Nyomozva az eredmények után a Szabad Európánál is időztem egy darabig. Amit szerettem volna, nem tudtam meg, de helyette kivételesen érdekes élményben volt részem. Valaki 20.20- 20.40 között „beszélgetést folytatott” egy Baselben élő magyar történésszel, kinek a neve Gosztonyi Péter.

Erre oda kellett figyelnem, mert 1954-ben, a mezőtúri tartalékos tiszti kiképző táborban is volt egy Gosztonyi Péter nevű bölcsész. Jól fejlett, zsidó fiú volt, Almási Miklósra hasonlított, csak tompább, butább volt az ábrázata.

Azzal tűnt fel, hogy egy közröhelynek és közutálatnak örvendő főhadnagyot, aki parancskihirdetésekkor (vagy zászlóaljp. h. volt vagy századparancsnok) olyan elképesztő, zagyva szónoklatokat, korholásokat vágott ki, hogy rázott bennünket a kacagás. Ha jó volt a kedve, tréfálkozott is, máskor vadult. A botcsinálta (parasztból lett) katonatiszt legriasztóbb és legmulatságosabb példája volt. - Nos Gosztonyi emellett teljesített csicskási szolgálatot, ami a tartalékos tiszti táborban nem volt szokásos.

Ellenszenvet váltott ki, de robusztus, erős fickó lévén, nem igen tűrte a

621